Képaláírás: Kerepesi temető: J. 194/195 [szobrász: Engel József]

Ismertető szöveg: Balassa János sebész, egyetemi tanár, az MTA t. tagja (1858). Orvosi tanulmányait Bécsben fejezte be, 1839-től műtőorvos a bécsi sebészeti klinikán. 1841-től másodorvos, majd helyettes főorvos a bécsi közkórházban. Hosszabb külföldi tanulmányút után 1843-tól 1868-ig a sebészet ny. r. tanára a pesti egyetemen. 1848-49-ben az orvosi kar igazgatója és a magyar közoktatásügyi minisztériumban tanácsos. A szabadságharc alatt honvédkórház igazgatója, utána fogságot szenvedett, 1851-től foglalhatta el ismét a tanszékét. A szabadságharc után elindította a haladó m. orvosok szervezkedését. Ő kezdeményezte az Orvosi Hetilap megalapítását. Fő szorgalmazója volt az Országos Közegészségügyi Tanács létesítésének, melynek első elnöke lett. A korszerű magyar sebészeti oktatás és gyakorlat megteremtője. Az éterrel való narkotizálás meghonosítója. Elsők között alkalmazta Európában az általános érzéstelenítést. Úttörő jelentőségű a hasi sérvekről szóló munkája és a gégetükrözés felhasználása gégeműtéteknél. Nagy számban végzett hólyagmetszést és kőmorzsolást. Új megoldásokat alkalmazott plasztikai műtéteiben. Korát megelőzte a tuberkulotikus csont- és ízületi betegségek konzervatív kezelésével és a hűtés alkalmazásával a sebészeti gyógykezelésben. A Magyar Sebésztársaság 1906-ban emlékére "Balassa János emlékérem" elnevezésű kitüntetést alapított, amely 1943-ig évenként került kiosztásra. Az érem kiosztását az Orvosegészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Sebész Szakcsoportja újította fel. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)