Képaláírás: Farkasréti temető: 25/II-1-33 [szobrász: Konrád Sándor]

Ismertető szöveg: Bálint Lajos kritikus, író, dramaturg, műfordító. A budapesti és berlini egyetemen tanult. A Thália Társaság megalapítói közé tartozott (1904), 1906-ig a társaság titkára volt. Cikkeket írt A Hétbe. 1910-től a Magyar Hírlap színházi kritikusa, a lap képzőművészeti rovatában is megjelentek kritikái 1915-ig. 1915-ben a budapesti Nemzeti Színházba került, ahol színházi titkár és dramaturg volt. Ugyanakkor a Géniusz Könyvkiadónak is irodalmi vezetője volt, majd a Világ belső munkatársa. A Tanácsköztársaság idején a kollektív színtársulat igazgatója. 1935-ben a Nemzeti Színháztól elbocsátották, utána Hevesi Sándor foglalkoztatta a Magyar Színháznál dramaturgként. A zsidó származásuk miatt háttérbe szorított művészek szövetsége, az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) megalapítói közé tartozott. 1945-1947 között a Magy. Írók Szövetsége ügyvezető titkára, 1953-tól nyugdíjazásáig a Szerzői Jogvédő Hivatal igazgatóhelyettese volt. Számos drámáját előadták: Baskircsev Mária (Nemzeti Színház, 1936); Csinom Palkó (szövegkönyv Farkas Ferenc zenéjéhez, Operaház, 1951). A művészek világát bemutató írásainak nagy közönségsikere volt: Táncosok és artisták (Bp., 1913); Művészbejáró (Bp., 1964); Karzat és páholy (Bp., 1967); Az igazi hős Óbudán (kisr., Film, Színház, Muzsika, 1967. nov.-dec.); Vastaps (Bp., 1969); Ecset és véső (Bp., 1973). Száznál több színpadi és prózai művet fordított és dolgozott át. Felesége, Spiegel Annie operaénekesnő emlékgyűrűt alapított színházi titkárok és dramaturgok számára, amelyet először 1977-ben adtak át Bálint születésnapján. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)