Képaláírás: Farkasréti temető: 34/2-2-33

Ismertető szöveg: Bor Pál festő, grafikus, szobrász, művészeti író. 1911-ben gépészmérnöki diplomát szerzett a budapesti műegyetemen 1911-1914 között Párizsban tanult festeni Henry Martin és Maurice Denis tanítványaként, 1913 nyarán Nagybányán Réti Istvánnál, majd Budapesten Kőrösfői-Kriesch Aladárnál. 1914-1919 között polgári internált volt Bretagne-ban a Fort de Lanvéoc kazamatáiban, a Brest melletti l'Ile Longue-on. Fogsága alatt szüntelenül rajzolt, festett, faragott, stúdiumokat készített. 1919-ben Rippl-Rónai fonyódi művésztelepén dolgozott. 1920-tól rendszeresen Badacsonyba járt festeni. 1921-től 1927-ig a Magyar Írás c. folyóirat képzőművészeti szerkesztője, 1925-1949 között a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) alapító, törzs- és vezetőségi tagja, rendszeres kiállítója; 1944-47-ben Dömsödön élt. 1945-ben az Eskü úti (Szabadsajtó út) Klotild-palotában levő műterme leégett, műveinek zöme elpusztult. 1921 óta rendszeresen kiállított: Nemzeti Szalon (Bp., 1921, 1926), Ernst Múzeum (Bp., 1924, 1947, 1964), Tamás Galéria (Bp., 1929, 1931, 1932, 1941); Salon d'automne (Párizs, 1923, 1925), Velencei Biennálé (1926, 1928), Milánói Iparművészeti Triennálé (bronzérem, 1933), Műcsarnok (Bp., 1977). 1986-ban a Régi Műcsarnokban volt emlékkiállítása. Tanulmányaiban és kritikáiban - amelyek a Nyugatban, a Magyar Írásban, szakfolyóiratokban és napilapokban jelentek meg -a különböző művészeti ágakat egyesítő 20. századi korstílus kialakulását, a művészi forma kifejező erejét és eszközrendszerét vizsgálta: pl. a festészet és a zene; a kubizmus problémája; természetelvűség és absztrakció. Egész munkásságát végigkísérte elméleti tevékenysége: művészi tapasztalatait analizálta és általánosította. Képeit, szobrait, szőnyegeit, üvegbeton alkotásait, amelyek az analitikus látványelemzés, a posztimpresszionizmussal rokon figuratív látásmód és a kubizmus képépítési módszere között keresik az egyensúlyt, a konstruktivitás foglalja egységbe. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)