Képaláírás: Farkasréti temető: 25/I-1-1/2 [szobrász: Fekete Tamás]

Ismertető szöveg: Devecseri Gábor költő műfordító, Baumgarten-díjas (1939), József Attila-díjas (1952) és Kossuth-díjas (1953), Devecseriné Guthi Erzsébet fia, felesége Huszár Klára zeneszerző, karmester. Tanulmányait Budapesten végezte, a Református Gimnáziumban érettségizett, az egyetemen görög-latin szakos tanári oklevelet szerzett; doktori disszertációja címe: A művészi tudatosság Kallimachosz költészetében. Magántisztviselőként dolgozott (1934), majd a Baumgarten Könyvtár könyvtárosa volt. Első verseskötete 15 éves korában jelent meg Karinthy Gáborral közösen. Első önálló kötete A mulatságos tenger (Bp., 1936.) Költeményeit a Nyugat és a Szép Szó közölte. 1938-ban adta ki az Officina Kétnyelvű klasszikusok sorozatában, Kerényi Károly bevezetésével Catullus összes költeményeit az ő fordításában, ezzel egyszerre műfordítóink élvonalába emelkedett. Egymás után jelentek meg Plautus, Platón, Hérodotosz stb. fordításai, köztük Arisztophanész Lüszi sztratéja (1943). 1946-48-ban tanársegéd a budapesti egyetem Görög Intézetében, 1948-tól 1954-ig a Magyar Néphadsereg Tiszti Akadémiáján őrnagyi rangban irodalmat tanított. 1949-51-ben a Magyar Írók Szövetségének főtitkára, 1953-56-ban a Néphadsereg Szabad Hazánkért c. irodalmi és művészeti folyóiratának szerkesztője volt. Közben lapokban, antológiákban és önálló kötetekben jelentek meg versei, tanulmányai, műfordításai. Utóbbiak közül a legjelentősebb Homérosz Odüsszeájának (1947) és Iliászá-nak (1952) magyarra költése. Mindkettő számos kiadásban jelent meg - később kiegészítve a homéroszi költeményekkel - javított formában. Homérosz fordításáért jutalmazták a Kossuth-díjjal. Érdemet szerzett egyéb műfordításaival is: Anakreón versei. Anakreóni dalok (1962); Firdauszi: Királyok könyve (1959) és Ovidius: Átváltozások (1964). Fordításai nemcsak minőségben kiválóak, hanem mennyiségileg is számottevőek: 89 írónak közel ezer versét, drámáját és regényét ültette át nyelvünkre. A görög-római irodalom iránti szeretetéről és nagy ismeretéről tesznek tanúságot tanulmánykötetei: Műhely és varázs (1959) és Kalauz Homéroszhoz (1970). Az antikvitás és a görög föld iránti vonzalmát bizonyítják útinaplói: Homéroszi utazás (1961) és Epidauroszi tücskök, szóljatok (1969). Élete végén hosszú betegség gyötörte, de naplójának, önéletrajzi töredékének tanúsága szerint még a kórházi ágyon is dolgozott. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)