Ismertető szöveg: Erdei Sándor magyar író, újságíró, irodalompolitikus. Erdei Ferenc fivére. Középiskoláit Makón végezte, majd képzőművészeti tanulmányokat folytatott. 1935-től Budapesten Pátzay Pálnál szobrászatot tanult, és a Képzőművészeti Főiskolára járt. 1939-1941 között katonai szolgálatot teljesített. Ekkor érdeklődése az írás felé fordult. Művészeti kritikákat, novellákat publikált a Kelet Népe és a Magyar Csillag című lapban. 1944-ben részt vett a Nemzeti Parasztpárt szervezésében, és bekapcsolódott a Délmagyarország szerkesztési munkálataiba. 1945-ben Budapestre került mint a Nemzeti Parasztpárt propaganda osztályának vezetője. 1945-1949 között a Szabad Szó, majd a Művelt Nép című lap szerkesztője lett. Később kinevezték a Népművelési Minisztérium főosztályvezetőjévé, miniszterhelyettessé. 1953-tól ő szerkesztette az Új Hang című folyóiratot. 1954-1956 között a Magyar Írók Szövetségének főtitkára volt. Irodalompolitikai cikkeit, bírálatait, novelláit a Fórum, a Valóság, az Új Hang, az Irodalmi Újság a Kortárs közölte; a Kortársban jelent meg Egy barátság történetéből Bibó Istvánnal című cikke (1983. 5. sz.) (Forrás: Wikipédia)