Képaláírás: Farkasréti temető: 6/1-1-26

Ismertető szöveg: Fischer Annie Kossuth-díjas magyar zongorista, kiváló művész. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Székely Arnold, majd Dohnányi Ernő növendéke volt. 10 éves korában (1924) Beethoven I. C-dúr zongoraversenyével debütált. 1926-ban volt az első nyilvános külföldi fellépése Zürichben, amelyen Mozart és Schumann 1-1 zongoraversenyét játszotta. Igen korán kezdte pályáját, igazi nemzetközi áttörésre azonban akkor kerülhetett sor, amikor megnyerte az 1933-ban Budapesten rendezett nemzetközi Liszt Ferenc Zongoraverseny első díját. Felfelé ívelő karrierjét a II. világháború szakította félbe zsidó származása miatt, ezeket az éveket Fischer Annie Svédországban töltötte. Férje Tóth Aladár, zenetudós, az Operaház igazgatója volt. 1946-ban tért vissza újra Budapestre, és ettől kezdve megszakítás nélkül itt élt, innen járta a világot. Különösen szívesen látott vendég volt Angliában, Hollandiában, Franciaországban és Svájcban. Sajnálatos, hogy a világ nagy zongoraművészeinek sorában elfoglalt kiemelkedő pozíciója ellenére viszonylag kevés hanglemezfelvétel őrzi emlékét - ennek egyszerű oka az, hogy nem szerette a stúdiók zárt világát. Játékában csodálatos szintézisben egyesült a férfias erő, a billentés bámulatos szépségével és frazírozás ezernyi csodájával. Fischer Annie hivatalosan sohasem tanított, ha fiatal művészek tanácsért fordultak hozzá, szívesen hallgatta meg őket, és segítette pályájuk kibontakozását. Az 1950-1960-as években Magyarország "utazó zenei nagykövetének" nevezték. 1961-ben debütált az USA-ban Széll György vezényletével, s habár világszerte koncertezett, alapvetően európai illetőségű művész volt. Otto Klempererrel előadta Beethoven összes zongoraversenyét a londoni Royal Festival Hallban. 1995. április 10-én halt meg Budapesten. (Forrás: Wikipédia)

Tóth Aladár zenetörténész, zenekritikus, színházigazgató. A budapesti tudományegyetemen szerzett bölcsészdoktori oklevelet (disszertációja: Adatok Mozart zenedrámáinak esztétikájához, 1925). 1920-tól az Új Nemzedék zenekritikusa, 1926-29-ben a Zenei Szemle főmunkatársa, 1929-1939 között a Pesti Napló és a Nyugat kritikusa. 1930-31-ben a Zenei Lexikon szerkesztője Szabolcsi Bencével. 1940-ben feleségével, Fischer Annie-val Svédországba emigrált. 1946-ban tért vissza Magyarországra. 1946-1956 között az Operaház igazgatója volt. Igazgatásának évtizede alatt sikeresen ellensúlyozta az 50-es évek merev kultúrpolitikájának restriktív törekvéseit. Kossuth-díjas (1952). (Forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon)