Normál kép: farkasreti_fodor_j.jpg   Méret: 770x577 Színmélység: 24bit Felbontás: ismeretlen
Nagy kép: farkasreti_fodor_j_nagykep.jpg   Méret: 1600x1200 Színmélység: 24bit Felbontás: ismeretlen
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: Farkasréti temető: 7/2-1-21/22 [szobrász: Marton László]

Ismertető szöveg: Fodor József költő, Baumgarten-díjas (1943), Kossuth-díjas (1957). Tordán érettségizett. 1916-ban frontszolgálatra vonult be. 1919-ben a Vörös Hadsereg katonája lett. Néhány évig alkalmi munkából élt, 1923-ban közölte első verseit Mikes Lajos Az Estben. 1923-tól az Est-lapok irodalmi rovatánál segédszerkesztő. Irodalmi emlékeiről, fiatal társaival közösen vívott harcairól érdekes képet rajzolt emlékezéseiben. 1927-ben adta ki Lihegő erdők c. kötetét, melyről Fenyő László írt 1928-ban elismeréssel a Nyugatban. 1928-tól a Nyugatban is rendszeresen jelentek meg versei. 1929-1931 között az Est-lapok berlini tudósítója volt. 1931-ben hazatért, s állás nélkül maradt. Költeményeit ekkor már szinte valamennyi folyóirat és a Népszava is rendszeresen közölte. Baumgarten jutalomban részesült (1934). 1937-től az Athenaeum könyvkiadó lektora volt. A fasizmus előretörése idején harcos, bátor publicisztikai írásaira nemcsak a haladó gondolat képviselői figyeltek, hanem a cenzúra is. Ekkor megjelent versesköteteiben tragikus látomásait fejezi ki különös, egyéni, profétikus nyelven. 1942-ben jelentek meg összes versei. A háború alatt kapcsolatot talált az illegális kommunista mozgalommal. 1945 után 1947-ig az Athenaeumnál dolgozott. A lap megszűnéséig, 1949-ig az Új Idők szerkesztője és a Világ publicistája, az Irodalmi Tanács tagja. Megjelent a Mérlegen (Bp., 1945) c. verseskötete, mely javarészt 1943-ban és 1944-ben született antifasiszta verseit tartalmazta. 1949 után néhány évre elhallgatott. Az 1957-ben újraszerveződő irodalmi életnek egyik leglelkesebb szervezője, az Irodalmi Tanács és az Élet és Irodalom szerkesztő bizottsági tagja, majd a Látóhatár egyik szerkesztője volt (1958). Műfordítói munkája során Shakespeare, Dickens, Goethe, Maupassant műveit tolmácsolta magyarul. Költészetét egyre inkább áthatotta a számvetés igénye. Utolsó köteteiben gyakran szólt versben is, prózában is emlékeiről, pályatársaihoz fűződő kapcsolatáról. A Magyar Írók Szövetsége költői szakosztályának elnöke volt. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page