Képaláírás: Farkasréti temető: 43-2-21 [építész: Györgyi Dénes]

Ismertető szöveg: Györgyi Kálmán művészeti író, Györgyi Alajos fia. 1884-től a Fővárosi Iparrajziskola tanára, 1904-ben az Országos Iparművészeti Társaság titkára, később igazgatója lett. A társulat folyóiratának, a Magyar Iparművészetnek indulásától (1897) főmunkatársa, szerkesztő helyettese, majd 1907-től haláláig felelős szerkesztője volt. Főleg a művészeti neveléssel és az iparművészettel foglalkozó írásai a hazai s a külföldi szaksajtóban egyaránt helyet kaptak. Eredményesen működött közre Budapest kertészeti fejlesztésében. "Virágos Budapest" címmel mozgalmat indított az I. világháború előtt, majd 1929-ben felújította "Virágos Budapest - Virágos Magyarország" címmel. Az Országos Magyar Iparművészeti Társulat az Iparművészeti Múzeumban 1934-ben kiállítást rendezett emlékére. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)

Györgyi Géza orvos, radiológus. Oklevelet a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvostudományi karán szerzett (1925). 1923-tól 1943-ig a tudományegyetem III. sz. belklinikája röntgen osztályán dolgozott, 1933-1944 között egyidejűleg az Országos Tisztviselői Betegsegélyezési Alap (OTBA) Trefort utcai rendelőintézetének röntgenfőorvosa is. 1944-ben egyetemi magántanárrá habilitálták. 1944-48-ban az OTBA Kútvölgyi úti (ma Központi Állami) Kórházának röntgenfőorvosa, 1948-60-ban az egyetemi ortopédiai klinika röntgenlaboratóriumának vezetője volt. 1960-tól 1972-ig, nyugdíjazásáig rendelőintézetekben dolgozott. 1942-től 1945-ig a Magyar Orvosok Röntgen Egyesületének főtitkára. Főleg a vastagbél kettős feltöltéses röntgendiagnosztikájával foglalkozott. Bevezette a "gócdózis" fogalmát a sugárkezelési technikába. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)

Györgyi Géza fizikus, a fizikai tudományok doktora (1971). A budapesti tudományegyetemen kezdte tanulmányait (1948). Negyedéves hallgató korában az Elméleti Fizikai Intézet demonstrátora lett. 1953-ban szerezte meg a diplomáját, majd a Központi Fizikai Kutató Intézetben a kozmikus sugárzási osztályon kezdett dolgozni. 1956-ban az atomfizikai osztályra került, majd a magfizikai laboratórium tudományos főmunkatársa. 1967-68-ban egy évet Franciaországban töltött a francia atomenergiabizottság Joliot-Curie-alapítványának ösztöndíjasaként. Számos más külföldi intézményben is végzett fizikai kutatásokat, többek között a SZU dubnai intézetében és a trieszti Nemzetközi Elméleti Fizikai Központban. Tagja volt az MTA Magfizikai Albizottságának, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat választmányának és a Fizikai Szemle szerkesztő bizottságának. A Zentralblatt für Mathematik állandó referense volt. Az elméleti fizika számos ágában nemzetközi szintű kutatási eredményeket ért el. A hazai elméleti magfizikai kutatások egyik megteremtője. Igen korán felismerte a csoportelmélet jelentőségét s egyetemi jegyzetet írt a forgáscsoportról. Nevéhez fűződik a Goldhaber-Györgyi-modell kidolgozása s a kvantummechanikai Kepler-probléma csoportelméleti tulajdonságainak tisztázása. Doktori értekezését is e témakörben írta (Dinamikai szimmetriák). Feldolgozta s lefordította századunk fizikájának legfontosabb dokumentumait a Magyar Fizikai Folyóirat A klasszikus irodalomból rovatában tette közzé. A kvantummechanikai tanulmányok külön összeállításában is megjelentek (Bp., 1971). Felkutatta és közzétette többek között Ortvay Rudolf, Neumann János és Wigner Jenő hazánkban fellelhető leveleit. Lefordította Ahijezer Kvantum-elektrodinamikáját (Bp., 1961), Wigner Jenő és munkatársai Az atommag szerkezete (Bp., 1969) c. művét, továbbá Wigner Jenő Szimmetriák és reflexiók (Bp., 1972) és Csoportelmélet (Bp., 1978) c. művét. 1955-ben Schmid Rezső-díjat kapott. Öngyilkos lett. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)