Képaláírás: Farkasréti temető: 40-1-54

Ismertető szöveg: Márffy Ödön festő, érdemes művész (1958) Márffy Károly bátyja. Párizsban a Julian-akadémia, majd az École des Beaux-Arts növendékeként folytatott művészi tanulmányai során Cormon műtermében dolgozott. 1906-tól kezdve szerepelt a Salon d'Automne és a Salon Carré kiállításain. 1907-ben hazatért és kollektív kiállításon mutatta be plein air törekvésekből kiinduló, lírai hangulatú műveit. Ugyanebben az évben elnyerte a Ferenc József jubileumi díjat, a következő évben pedig a Művészház nagydíját. Előbb a MIÉNK (Magy. Impresszionisták és Naturalisták Köre) művészcsoport, majd hosszabb olaszországi út után a Nyolcak egyik alapító tagja és a posztimpresszionista törekvések egyik vezető mestere lett. Barátja volt Ady Endrének. 1922-ben nőül vette Ady özvegyét, Csinszkát (Boncza Bertát). Részt vett a Tanácsköztársaság művészeti mozgalmaiban is. 1921-ben a Studióban, majd a Helikonban mutatta be műveit. A Képzőművészek Új Társasága (KUT) alapító tagja és sokáig elnöke volt. Művészete mindvégig megőrzött valamit az ifjúkori konstruktív szemléletű alakításból, bár a későbbiekben az oldott festői elem dominált. Franciás szellemű műveiben a párizsi iskola és a magyar hagyomány találkozott. 1928-ban Amerikába utazott ahol több nagy sikerű kiállítást rendezett. Több műve került külföldi múzeumokba. 1928 - és 1930-ban az Ernst Múzeumban, 1931-ben a Tamás Galériában mutatta be munkáit. Ugyanezen évben a Szinyei Társaság tájképdíjával, 1947-ben pedig állami nagy aranyéremmel tüntették ki, 1949-ben készült el Gyümölcsszedők c. nagyméretű, gazdag koloritú pannója. 1958-ban az Ernst Múzeumban rendeztek műveiből gyűjteményes kiállítást. Gobelin-tervei mellett kiválóak voltak litográfiái (pl. Szt. János jelenései ) és arcképfestészete is. Az MNG számos festményét őrzi. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)