Képaláírás: Farkasréti temető: 25/V-1-13

Ismertető szöveg: Mikes Lilla Jászai Mari-díjjal és az Érdemes Művész címmel kitüntetett színésznő. Mann Lillaként látta meg a napvilágot Miskolcon, 1924. július 4-én. Amikor még a főiskola padjait koptatta, már a Magyar Rádió első színtársulatának ösztöndíjas tagja volt. Amint megszerezte diplomáját, az Ifjúsági Színházhoz, majd 1953-tól 1959-ig a Vidám Színpadhoz, aztán 1964-től 1984-ig az Irodalmi, ill. Radnóti Színpadhoz szerződött. Majd 1972-ben megalapította az élete főművének számító Korona Pódiumot, melynek igazgatójaként és művészeti vezetőjeként a magyar irodalom idegen nyelvű terjesztését is fontos feladatának tartotta. Ezt már mint jelentékeny előadóművész hozta létre. Csodaszámba ment, ahogy néhány négyzetméteren meg tudta teremteni az otthon varázsát, és ahogy tolmácsolni tudta a világirodalom és a magyar irodalom remekműveit. Csoda volt, ahogy elérte, hogy a magyar színészet színe java köré gyűlt és segített neki ebben, hogy el tudott bűvölni koldust és királyfit egyaránt (merthogy a nézők között mindkettőből akadt), hogy a budavári kis pódium mellett 22 ország 61 városában öt nyelven megtartott előadások megannyi idegen hívet is szereztek a magyar kultúrának. Három világrész 21 országának 51 városában tapsoltak magyar, német, angol, francia, eszperantó és spanyol nyelvű alakításainak. Önálló estjeivel óriási sikert aratott. Látható volt Vujicsics Tihamérral Paródia Parádéban, remekelt Keyes Virágot Algernonnak című monodrámájában és Ajar Előttem az élet című művében Momó és Róza mama kettős szerepében. Nem csak szervezett és szerepelt, hanem írt is. 1990-es könyvében Korona-Tanúkat szólaltatott meg, 1991-es, Kálmán György visszatér című kötetében egykori színiakadémiai osztálytársa emlékét idézte fel. A Jászai Mari-díjat 1977-ben, az érdemes művész kitüntető címet 1982-ben vehette át. (Forrás: sulinet.hu)