Képaláírás: Farkasréti temető: 34/2-2-41

Ismertető szöveg: Molnár C. Pál festő, grafikus. Századunk magyar képzőművészetének egyik legnépszerűbb alakja. 1912-ben aradi főreáliskolai tanulmányai alatt az országos ifjúsági rajzpályázat első díjasa. 1915-1918 között a budapesti Rajztanárképző Főiskola hallgatója. A Szinyei családdal mint házitanító Svájcba utazott, s az első kiállítását is ott, Lausanneban és Genfben rendezték meg. 1923-ban egy éves franciaországi tartózkodása után hazatért, s egyházművészeti képeinek gyűjteményes anyagát a "Belvedere" szalonban állította ki. Művészete elismeréseként Az Est meghívta három konszernlapja rajzolójának. 1925-ben a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) felvette tagjai sorába, 1928-ban a Nemzeti Szalonban bemutatott "Szent Ferenc a madaraknak prédikál" c. festményével hároméves római ösztöndíjat nyert el. Az 1930-as években jelentős művészi sikerek kísérték pályáját: 1931-ben az Ernst Múzeum felkérésére műveiből gyűjteményes kiállítást rendeztek. Ugyanebben az évben a Szinyei Társaság Nagydíját nyerte el, majd 1934-ben a Varsói Nemzetközi Fametszet Biennálé, s a Padovai Nemzetközi Egyházművészeti Kiállítás aranyérmese; 1936-ban Budapest Székesfőváros jubileumi aranyéremmel tüntette ki; s az 1937-ben megrendezett párizsi világkiállításon pannóit Grand Prix-val, Cyrano de Bergerac fametszetsorozatát ugyancsak aranyéremmel jutalmazták. 1945 után szinte minden csoportos és nemzeti kiállításon részt vett, önálló kiállítására 1955-ben került sor a Csók István Galériában, majd ugyancsak ott 1960-ban, 1965-ben, 1970-ben. Jelentős kiállításai még: Ernst Múzeum, retrospektív, 1974; Szegedi Képtár, 1976; Battonya, 1979; Bp., Csók Galéria, 1977; Dürer Terem, 1979; Emlékkiállítás, Vigadó Galéria, 1983; Emlékkiállítás Battonyán, 1984. Lakásán, a Budapest Ménesi út 65-ben állandó kiállítását rendezték meg 1984-ben. Szegeden a Móra Ferenc Múzeumban nyílt kiállítása 1993. dec.-ben. Művészetének népszerűsége talán a klasszikus mediterrán hagyományok és a XX. századi ember nyugtalanságának sajátos kombinációjából tevődik össze. Műveinek a római iskola tárgykörével megegyező, többnyire szakrális jeleneteit közvetlen, érzéki látásmóddal ruházta fel. Az 1920-as években a plein air festés dúsabb változatát hozza létre (svájci tájképeken a helyi színek erőteljes érzékeltetése). Grafikáin, karakterrajzain a pontos megfigyelés elegáns, nagyvonalú stilizálással, kubisztikus karikírozással és expresszív kifejezőerővel párosul. Mind egyházművészeti, mind mai témájú festményein, falképein a szűkszavú, klasszicizáló előadásmód, zenei hatású kolorit és szürrealisztikus látásmód az újklasszicizmus sajátos változatát teremtette meg. Jellegzetes művei: Angyali üdvözlet (1928-29); Vénasszonyok nyara (1928-30); Pulóveres madonna (1930); A titkárnő (1968). Állami, ill. egyházi megbízásra készített falfestményei: Bp. Béke téri templom három szárnyasoltára (1942); belvárosi főplébánia-templom szárnyasoltára (1948); Szombathely, Szt. Erzsébet plébániatemplom szárnyasoltára és öt festménye (1954); Bp. józsefvárosi plébániatemplom, Bernadette-oltár (1959); Pécsi egy. dísztermének pannója (1967). Fontosabb könyvillusztrációi: Kosztolányi Dezső: Alakok; Keleti Artur: Angyali üdvözlet; Szabó Lőrinc: Reggeltől estig; Shakespeare: Coriolanus. Művei számos külföldi múz. anyagában megtalálhatók (Nürnberg, Városi Múz.; München, Városi Múz.; Róma, Museum Arte Moderna; Velence, Museo della Biennale; New York, Modern Museum). Az MNG 12 festményét őrzi. Kiállítását a Gellért Szállóban Szentágothai János nyitotta meg (1993. máj. 20.) (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)

Molnár C. Pálné, Gstettner Alice énektanárnő. Énektanulmányait Bécsben végezte, a tízes években került Magyarországra, majd Bécsben Rosapapiernél, Berlinben Stickgoldnál képezte magát tovább. 1931-ben Molnár C. Pál festőművészhez ment férjhez. Magánzeneiskolát alapított. 1949-1958 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított. Német származása ellenére az olasz módszerrel oktatott: ragaszkodott ahhoz, hogy tanítványai az elvégzett anyagot magyar és eredeti szöveggel egyaránt elsajátítsák. Nyugdíjba vonulása után ismét magánúton tanított. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)