Képaláírás: Farkasréti temető: E-853. fülke

Ismertető szöveg: Péter Gábor (eredetileg: Eisenberger Benjámin) magyar kommunista politikus, az ÁVO, majd az ÁVH vezetője volt 1945 és 1952 között. Főszerepet játszott az 1945-ös változásokat követő koncepciós perek előkészítésében és lebonyolításában, mígnem egy koncepciós perben őt is börtönbüntetésre ítélték. Eisenberger Péter női szabó és Meczner Róza gyermekeként született zsidó családban. Eredetileg szabómunkás volt, a munkásmozgalomba az 1920-as évek végén kapcsolódott be. 1931-ben belépett a kommunista pártba. Részt vett a Vörös Segély, és a magyar szakszervezeti ellenzék tevékenységében. 1943-ban a Békepárt vezetőségi tagja lett. 1945 januárjában kinevezték a budapesti rendőrség Politika Rendészeti Osztálya vezetőjének. Ezután gyorsan emelkedett, az ÁVO, majd az ÁVH vezetője lett. Vezetése alatt a szervezet súlyos törvénytelenségek, emberiesség elleni bűncselekmények sorozatát követte el. 1952-ben leváltották tisztségeiből, kizárták a pártból is, majd 1953. január 3-án este Rákosi Mátyás villájában tartóztatták le. Előbb egy ismeretlen helyre, majd a Conti utcai fogházba szállították. 1953. május 25-ig éjjel-nappal bilincsben tartották, amit csak a Szovjetunió egykori budapesti nagykövete, Puskin helyettese, Tyiskov tanácsos látogatásakor, személyes utasítására vettek le róla. Vizsgálati fogsága alatt Gerő Ernő szintén felkereste a Conti utcai fogházban. Feleségét, a Rákosi titkárnőjeként dolgozó Simon Jolánt ugyancsak őrizetbe vették. Péter Gábor letartóztatásának valódi oka Rajk László vizsgálati fogságának idejére datálódik. Az államvédelem vezetője, és helyettese, Szücs Ernő ezredes a jelen levő szovjet tanácsadó, Fjodor Bjelkin altábornagy beleegyezésével levelet írt Abakumovnak, a szovjet állambiztonsági minisztérium vezetőjének, hogy figyelmeztessék: Rákosi provokációra készül. Péter Gábor és társai perét a keleti blokkban 1952 őszén kezdődött anti-cionista, antiszemita perek; a leningrádi orvos-per, a csehszlovák Rudolf Slansky-per, illetve a román Anna Pauker külügyminiszter pere mintájára tervezték és készítették elő. Ugyanebben az időben számos más, zsidó származású kommunista vezető Vas Zoltán, Szirmai István, Kovács István is kegyvesztett lett. Letartóztatták a Zsidó Kórház főorvosát, dr. Benedek Lászlót, aki a tervek szerint része lett volna Péter Gábor és társai perének. Néhány hónappal később - Raoul Wallenberg meggyilkolása, illetve a Gestapoval való együttműködés képtelen vádjával - őrizetbe vették a hitközség számos vezetőjét; Stöckler Lajost, a hitközség elnökét, Domonkos Miksát, a hitközség főtitkárát, valamint dr. József András hitoktatót és tanfelügyelőt is. Ezek a kezdeti koncepciók a Szovjetunióbeli események hatására azonban hamarosan megváltoztak. Berija és hat társa júniusi letartóztatásával és decemberi kivégzésével Rákosinak lehetősége nyílt a politikai rendőrség által elkövetett törvénytelenségek felelősségét kizárólagosan Péter Gáborra, és néhány vezető állambiztonsági tisztre hárítani. Pétert 1954-ben a Katonai Felsőbíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte, a Legfelsőbb Bíróság Katonai Tanácsa azonban 1957-ben 4 évre szállította le a büntetést, majd 1959 januárjában egyéni kegyelemmel szabadult. Nyugdíjazásáig könyvtárosként dolgozott. (Forrás: Wikipédia)