Képaláírás: Farkasréti temető: 20/1-1-478

Ismertető szöveg: Pethő Tibor magyar újságíró, szakíró, országgyűlési képviselő, Pethő Sándor fia. 1942-től, majd 1960-tól ismét a Magyar Nemzet főmunkatársa, később szerkesztője. Több útikönyv szerzője illetve társszerzője volt. Apja a Magyar Nemzet alapítója, Pethő Sándor volt. Pethő Tibor a tanulmányait a Ludovika Akadémián és a budapesti közgazdasági egyetemen végezte. 1942-től - édesapja halála után - a Magyar Nemzet szerkesztője kett. Részt vett a polgári ellenállási mozgalomban. 1945-ben a Szabad Szó munkatársaként dolgozott, majd 1946-tól a Honvédelmi Minisztérium sajtóosztályát vezetette. 1948-tól a Szabad Szó, 1950-től az MTI, 1952-től a Magyar Nemzet, 1957-től a Hétfői Hírek külpolitikai rovatának vezetőjeként dolgozott. 1953 után Nagy Imre politikáját támogatta. 1956 decemberében a Magyar Újságírók Országos Szövetsége küldöttsége nevében eredménytelenül tárgyalt Kádár Jánossal, Kállai Gyulával és Szirmai Istvánnal a betiltott Irodalmi Ujság és egyéb folyóiratok engedélyezésének ügyében. 1960-tól ismét a Magyar Nemzetnél dolgozott: előbb főmuunkatársként, majd 1966-tól mint a szerkesztőbizottság tagja, 1973 és 1983 között, illetve 1991 és 1992 között a lap főszerkesztője, majd a szerkesztőbizottság elnöke volt. Pethő Tibor töltötte be 1976 és 1979 között a Magyar Újságírók Szövetségének elnöki tisztét. (1966 és 1976 között, majd 1979 és 1989-ig között a szövetség alelnöke volt. 1976-tól a Hazafias Népfront Országos Tanácsának az alelnöke volt. 1967-1971, illetve 1975-1985 között országgyűlési képviselő volt. 1987-ben a Magyarok Világszövetsége elnökségi tagjává választották. 1989-től ő szerkesztette a Harang című hetilapot. 1995 után részt vett a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület megalakításában. A Hemingway Alapítvány kuratóriuma évente odaítéli a róla elnevezett Pethő Tibor-emlékérmet. (Forrás: Wikipédia)