Képaláírás: Farkasréti temető: 22-1-94 [szobrász: Rétfalvi Sándor]

Ismertető szöveg: Pilinszky János költő, Baumgarten-díjas (1947), József Attila-díjas (1971), Kossuth-díjas (1980). A budapesti piarista gimnáziumban, majd a jogi és a bölcsészeti karon végezte tanulmányait. 1940-ben jelentek meg első versei, az Élet, a Magyar Csillag, az Ezüstkor és a Vigilia munkatársa lett. 1942-ben az Élet szerkesztőségében dolgozott. 1944 őszén katonaként Németországba került, ott ismerte meg a koncentrációs táborok szörnyűségeit, tapasztalatai meghatározták világképét és költészetét. Hazatérve jelentette meg Trapéz és korlát (Bp., 1946) c. verseskötetét. 1946-1948-ban az Újhold c. irodalmi folyóirat társszerkesztője volt, közben dolgozott a Válasznak és a Sorsunknak is. 1947-1948-ban több hónapot Rómában töltött. Az ötvenes években az irodalmi élet peremére kényszerült. 1956-ban rövid ideig a Magvető Kiadó lektora, 1957-ben az Új Ember c. katolikus hetilap belső munkatársa volt, nagyrészt itt jelentek meg riportjai, tárcái, vallásos és bölcseleti elmélkedései, film- és képzőművészeti kritikái. Az 1960-as évektől számos alkalommal utazott Nyugat-Európába, és Amerikába is eljutott 1975-ben. Párizsban megismerkedett Simone Weil írásaival, amelyek hatást gyakoroltak világképére. A Wilson-színház modern törekvéseinek megismerése 1971-ben hatással volt színházi érdeklődésére. 1972-ben a Sorbonne-on tartott előadást A kelet-európai kultúrák néhány adottsága címmel. Elsősorban költő volt, de cikkein kívül életművéhez tartoztak színművei, a Rekviem c. filmforgatókönyv és filmvázlatok is. Még életében jelent meg lírai költeményeinek gyűjteménye (Kráter). Az Összegyűjtött versei többletként folyóiratokban közzétett versekkel, verses mesékkel és lírai műfordításokkal bővített kötet. Életképek c. színművét 1980-ban mutatták be az Egyetemi Színpadon. Katolikus világnézete mindvégig meghatározója volt életének és művészetének. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)