Képaláírás: Farkasréti temető: 6/5-1-10

Ismertető szöveg: Ravasz László református püspök, az MTA tagja (t. 1925-49, ig. 1940-45). 1900. szept.-től párhuzamosan tanult a kolozsvári Református Teológiai Akadémián és a tudományegyetem bölcsészettudományi karán. 1903-05-ben kolozsvári segédlelkész és püspöki titkár. A berlini egyetem hallgatója (1905-06), hazatérte után segédlelkész volt Bánffyhunyadon. A kolozsvári egyetemen doktorált és a Sárospataki Teológiai Akadémián magántanárrá képesítették (1907). A Kolozsvári Teológiai Akadémia gyakorlati teológiai tanszékének ny. r. tanára (1907-21), 1914-1918 között szerkesztette a Protestáns Szemle c. lapot. 1921-ben a budapesti Kálvin téri egyházközség meghívta lelkipásztorának, s ugyanakkor a dunamelléki református egyházkerület püspökévé választották. E minőségében lett a felsőház tagja (1927-44). 1937-40-ben az MTA másodelnöke. A püspöki tisztségéről lemondott (1948. máj.), lelkészi állásából 1953. márc. 1-én nyugalomba vonult. - A két világháború közötti időszakban a magyarországi református egyház jelentős vezető személyisége volt, az egyházon belül azt az irányzatot képviselte, amely szorosan együttműködött a Horthy-rendszerrel. Megjelent számos tanulmánya, irodalmi cikke, igehirdetése, részben az általa szerkesztett, részben más lapokban és folyóiratokban, gyűjteményes kötetekben. Makkai Sándorral és Imre Lajossal Kolozsvárott Az Út c. gyakorlati teológiai folyóirat (1915-18), valamint a Református Szemle (1918-21) c. folyóiratot szerkesztette. Újjászervezte a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságot (1924), amelynek ügyvezető elnöke lett s főszerkesztője a társaság újra induló lapjának a Protestáns Szemlének. Muraközy Gyulával megalapította a Református Élet (1934-45). Sebestyén Jenővel a Magyar Kálvinizmus (1934-38) c. lapokat. Átdolgozta Károli Gáspár bibliafordításának újszövetségi részét (Ligonier, USA, 1971). (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)