Képaláírás: Farkasréti temető: 7/8-1-814/815 [szobrász: Beck Ödön Fülöp]

Ismertető szöveg: Román György festő, író. 1921-1928: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Réti István; 1922-1923: Heyman-féle iskola, München; 1924: Nagybányai Művésztelep. 1924-től kiállító művész. 1931: Berlin; 1931-1932: Párizs; Bécs; 1934-1936: Sanghai; Tokió. 1973: Munka Érdemrend arany fokozata. Kisgyermek korában, agyhártyagyulladás következtében elveszítette hallását és beszédhibás lett. 1919-ben, a Köztulajdonba Átment Műkincsek Kiállítást látva határozta el, hogy festő lesz. Középiskolás korában Novotny Emil Róbertnél tanult festeni. 1934-1936-os távol-keleti útján Sanghaiban drazsékészítő volt, Tokióban ökölvívónak készült. 1937-től kezdett el írni. Román György fantáziában igen gazdag, öntörvényű művész volt, festészete művészeti irányzatokhoz vagy stílushoz nehezen köthető. Gyermekkori emlékekből, álomvilágból vett mesebeli és szürreális tematikákhoz vonzódott. Képeit vaskos, plasztikus naiv, expresszív festői megfogalmazás jellemzi. A környezet jelenségeit általában kegyetlen, borzalmas, beteges oldalukról ragadta meg, erőteljes lokálszíneket, homogén színfelületeket használt. Írásaira és illusztratív jellegű festményeire a tudatos spontaneitás, ezzel együtt az előadó-jelleg, a személyesség és erős szuggesztivitás jellemző. 1927-től az 50-es évek elejéig festett képeire az elnagyolt alakok, plasztikus, fény-árnyék hatásokban gazdag testek jellemzőek. Az 1927-1932 között festett "korai képei" sokalakos, zsúfolt kompozíciók. 1943-1947 között a fasizmushoz kapcsolódó és háborús élményeit festette meg. Az 50-es évek első felében néhány évre felhagyott a festéssel. Az 50-es évek második felétől 1981-ig készített festményein régi emlékek, apróbb élmények, álmok, hangulatok jelennek meg. Drámai hatású, leegyszerűsített kompozícióin a vastagon felvitt festékcsíkok a plaszticitást erősítik; rajtuk kevesebb, stilizáltabb megformálású figura jelenik meg. (Forrás: artportal.hu)