Képaláírás: Farkasréti temető: 25/IV-1-41 [szobrász: Nagy István János]

Ismertető szöveg: Ruttkai Éva színésznő, Jászai-díjas (1955, 1959), Kossuth-díjas (1960), érdemes művész (1966), kiváló művész (1971), Ruttkay Ottó testvére, Gábor Miklós színész felesége, majd Latinovits Zoltán élettársa. Pályáját ötéves korában, gyermekszínészként a Lakner-féle Gyermekszínházban kezdte. Gyakorlatot a színpadon szerzett, színészmesterséget Makay Margittól tanult. 1945-ben Jób Dániel szerződtette a Vígszínházba. Első szerepe beugrás volt Tolnay Klári helyett Molnár Ferenc A hattyú c. vígjátékának Alexandra szerepébe. 1948-tól 1951-ig a Nemzeti Színházban játszott, majd visszatért a Vígszínházhoz (akkor Magyar Néphadsereg Színháza), amelynek haláláig tagja volt. Négy évtizedet átívelő pályája során egyike volt a legszínesebb, legsokoldalúbb színésznőknek. Klasszikus és modern, hazai és külföldi tragédiákban és vígjátékokban egyaránt kiválót nyújtott. Gyakran mondott verseket a rádióban és pódiumon, és egyéni bájjal adott elő sanzonokat, melyeket nagylemezei örökítettek meg az utókor számára (Kalapok; Hogy volt? ); utolsó premierje a Vigadó kamaratermében volt L. Bellon: Gyöngéd kötelék c. darabjában 1986. ápr. 24-én. Több mint félszáz filmben és számos tv-játékban szerepelt. 1987-ben leánya, Gábor Júlia Ruttkai-emlékdíjat alapított és 1989-ben a Bp. II. Keselyű utcában Emlékszobát rendezett be gondos gyűjtéssel Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva emléktárgyaiból. Pályája emlékezetét töredékekből, levelekből, feljegyzésekből, alkalmi írásokból Parancsolj, tündérkirálynőm! címmel Szigethy Gábor állította össze (1989). (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)