Képaláírás: Farkasréti temető: 60/1-főút-8. [szobrász: Farkas Ádám]

Ismertető szöveg: Solti György karmester, zongoraművész. Zeneakadémiai tanulmányait zongora és zeneszerzés szakon 1927-1931 között végezte, majd 1932-től a budapesti Operaház korrepetitora volt. 1936-ban Salzburgban az Ünnepi Játékokon Arturo Toscanini asszisztenseként dolgozott. Először 1938-ban állt zenekar élére: Mozart Figaro házassága című operáját vezényelte. Zsidó származása miatt emigrálnia kellett: 1939-1945 között Svájcban élt. 1942-ben elnyerte a genfi zongoraverseny első díját, és ezzel megalapozta ismertségét. A második világháború után ismerősei a Bajor Állami Opera főzeneigazgatói tisztségéhez segítették. 1952-ben a frankfurti opera főzeneigazgatója lett, majd 1959-ban a londoni Royal Opera House alkalmazta. Újjászervezte és a világ legjobb operaház közé emelte a londoni társulatot. 1969-től a Chicagói Szimfonikus Zenekar igazgatója volt, itt a szokásos opera repertoár mellett szimfonikus műveket is vezényelhetett. 1971-től az Orchestre de Paris zeneigazgatója, 1979-től a Berlini, 1985-től pedig a Londoni Szimfonikusok főzeneigazgatójaként dolgozott. Kiváló hanglemez-dirigensként tartják számon; külön tehetsége volt a stúdiómunkához. Számtalan lemeze közül kiemelkedik Richard Wagner Ring ciklusának teljes felvétele a Bécsi Filharmonikusok élén. 31 Grammy-díjat kapott, európai és amerikai egyetemek avatták díszdoktorrá, az angol királynő pedig lovaggá ütötte (KBE). Hatalmas repertoárja volt, és ennek részeként világszerte fáradhatatlanul propagálta magyar szerzők - Bartók Béla, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő, Weiner Leó - műveit. Élete utolsó lemezét is magyar komponisták műveiből állította össze. Egy dél-franciaországi fürdőhelyen hunyt el; hamvait kérésére a budapesti Farkasréti temetőben, Bartók Béla sírja mellett helyezték örök nyugalomra. Síremlékén ez olvasható: "Hazatért". (Forrás: Wikipédia)