Normál kép: farkasreti_sulyok_m.jpg   Méret: 770x577 Színmélység: 24bit Felbontás: ismeretlen
Nagy kép: farkasreti_sulyok_m_nagykep.jpg   Méret: 1600x1200 Színmélység: 24bit Felbontás: ismeretlen
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: Farkasréti temető: 1-1-142/143

Ismertető szöveg: Sulyok Mária magyar színésznő. 1925-ben kezdte tanulni a színészmesterséget a budapesti Színiakadémián. 1929-ben kezdődött színpadi pályafutása. Néhány évvel később megkapta első filmszerepét, s bár ebben a műfajban is emlékezetes alakításokkal örvendeztette meg a közönséget, igazi terepe a színház volt. Noha természetes adottságai "királynői" szerepekre predesztinálták, pályája során meggyőzően keltett életre polgárasszonyokat, munkásnőket, parasztasszonyokat is. Az egyik legszebb orgánumú és legszebben beszélő magyar színésznő volt, aki 1952 és 1966 között tanította is a beszédművészetet és a színészmesterséget a Színművészeti Főiskolán. Már főiskolásként statisztált a Nemzeti Színházban: Hevesi Sándor rendezésében többek között Ódry Árpád, Tőkés Anna, Bajor Gizi és Uray Tivadar társaságában léphetett színpadra. Záróvizsgája után Debrecenben, Miskolcon játszott, majd a Vígszínházhoz került. Laurent Doillet A gyógyszerész úr című darabjában lépett fel először, melyben partnere a rendező volt, Góth Sándor. Mária úgy érezte, sem a rendező, sem a többi kolléga nem szimpatizál vele, a továbbiakban pedig csak két kisebb szerepet kapott a színházban. Az évad végén a szerződését sem újították meg, ezért átment a Magyar Színházhoz. Innen rögtön kölcsön is kérte őt a Pesti Színház egy beugrásra, amivel akkora sikert aratott, hogy a továbbiakban már főszerepeket osztottak rá. Erre az időszakra esett házasságkötése is Elek Béla (1892-1965) felvidéki földbirtokossal. A fokozódó német befolyás idején az elismert szakembernek számító, baloldali érzelmű Pünkösti Andor ajánlott számára főszerepeket: játszott Pirandello IV. Henrikjében és Gertrudis volt Shakespeare Hamletjében. Mindkét darabban Várkonyi Zoltán volt a partnere. A Hamlet nagy siker volt, több mint 200 előadást ért meg, ami az akkori társadalmi-színházi viszonyok közepette igen figyelemre méltó szám volt. A német megszállás idején az utcán egy eltévedt golyó megsebesítette: a vádlijába fúródott, és csak többhetes kórházi ápolás után tudott újra járni. Egyik állandó látogatója Várkonyi Zoltán volt, aki jövőbeni színházi terveiről mesélt neki. E tervekből 1945. szeptember 23-án valósult meg az egyik, Jean Cocteau Rettenetes szülők című darabjának előadása a Művész Színházban, Várkonyi irányításával. Sulyok Mária játszotta az édesanyát, Gábor Miklós volt a fia, további partnerek: Uray Tivadar és Keresztessy Mária. A bemutató nagy sikert aratott, a darabnak még vagy 100 előadása volt teltházak mellett. Sulyok 1947-ig maradt a Művész Színháznál, ahol ugyan jól érezte magát, de mégis elfogadta a Nemzeti Színház ajánlatát, hiszen a nemzet első számú színházának társulatához csatlakozni minden magyar művész számára megtiszteltetés. Új helyén a Vágy a szilfák alatt című darabban mutatkozott be, Balázs Samu és Gábor Miklós partnereként. Sajnos a Nemzetiben töltött három évad végső soron csalódást okozott a művésznőnek, mert képtelen volt alkalmazkodni a diktátumszerűen alkalmazott Sztanyiszlavszkij-módszer elvárásaihoz, rendezőinek ezzel kapcsolatos igényeihez, s noha nagy szerepeket kapott, úgy érezte, nem oldotta meg őket kifogástalanul, bár alkalmasint jó kritikái voltak. A következő állomás a Belvárosi Színház volt, ahol a mindinkább eluralkodó sematizmus jegyében választott darabokat voltak kénytelenek előadni: Sulyok Mária pályáján a klasszikus szerepeket felváltották a hétköznapi nőfigurák sajnos nem mindig igazán jól megírt szerepei. Mivel a Vígszínház súlyos károkat szenvedett a háború alatt, helyreállításában pedig a Néphadsereg aktív szerepet vállalt, az intézmény néhány évig A Magyar Néphadsereg Színháza nevet viselte. A nyitóelőadáson Sulyok Zrínyi Ilonát játszotta a II. Rákóczi Ferenc fogsága című darabban. Az elvárásoknak megfelelően az új színházban is a Sztanyiszlavszkij-módszer szerint kellett játszania, de alakítását annyira rossznak érezte, hogy rövidesen eltért a módszer alkalmazásától. A saját stílusa szerinti játéktól annyira élettelivé vált az előadás, hogy mindenki elfogadta, hogy ezentúl így játszik tovább. Egyébként nem volt könnyű helyzetben akkoriban sem, mivel gyakran kellett "tájelőadások"-ra mennie a társulattal vidéki laktanyák kultúrtermeibe, a legszigorúbb konspirációs előírások mellett, mint ha titkos katonai küldetésen lennének: senkinek nem volt szabad elárulniuk, melyik városba mennek fellépni. Ennek ellenére ez az időszak is szép sikereket hozott számára, Raisza Pavlovna alakítását Osztrovszkij Erdő című darabjában pályafutása egyik legkiemelkedőbb szerepformálásaként tartják számon. Az 1956-os forradalomban nem vett részt aktívan. 1959-ben három nagy szerepet játszott: Claire Zachanassiant Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása című darabjában, az édesanyát Pavel Kohout Ilyen nagy szerelem és Helént Shelagh Delaney Egy csepp méz című színművében. Mindhárom alakításáról elragadtatott kritikák jelentek meg. 1961-ben szerződött a Vígszínházhoz, ahol kifejezetten miatta tűzték műsorra Eduardo De Filippo Filuména házassága című komédiáját, melyben a címszereplőt alakította magával ragadó módon. Két évvel később Shakespeare Rómeó és Júlia című tragédiájában a dajkát formálta meg új felfogásban. További szerepeiben ugyancsak kivívta a közönség és a kritika tetszését. Nagy szerepei közé tartozik Hekabé Euripidész Trójai nők című drámájának Jean-Paul Sartre-féle átiratában. 1966-ban mindjárt három különböző helyen játszotta el a szerepet, mindháromszor Vámos László rendezésében: először a Vígszínházban, aztán a Szegedi Szabadtéri Játékokon és végül a televízióban. Maga a művésznő pályája legnagyobb szerepének Orbánnét tartotta Örkény István Macskajáték című tragikomédiájában, melyet a Pesti Színházban adtak elő. Partnere a kitűnő Bulla Elma volt. Az előadás Budapesten közel 400-szor ment, a színésznőt pedig még Berlinbe is meghívták, ahol német nyelven játszotta ugyanezt a szerepet, ugyancsak óriási sikerrel. A Vígszínház társulatától mégis megvált, méghozzá sértődötten. Anyagi okok miatt ugyanis a színház igazgatója, Várkonyi Zoltán saját maga mellett Sulyok Mária, Páger Antal és Bulla Elma nyugdíjaztatását javasolta. A direktort jó szándék vezette, hiszen mindegyik kitűnő művészt tovább kívánta volna foglalkoztatni, de bérük nyugdíjasként már nem a színház költségvetését terhelte volna. Sulyok Mária azonban nehezményezte az eljárást, és megvált a társulattól, két kollégája viszont vállalta az újfajta foglalkoztatási módot. Férje halálát követően a művésznő felhagyott a főiskolai tanítással, amiben szerepet játszott az is, hogy nem mindegyik tanítványával sikerült megtalálnia a megfelelő hangot, mivel az általa támasztott szakmai követelményeknek nem mindegyik diákja akart megfelelni. Tanítványai közül főleg Venczel Vera és Molnár Piroska későbbi pályafutását igyekezett nyomon követni. Kései színházi szerepei közül említésre méltó még Federico Garcia Lorca Bernarda Alba háza című drámájának főszerepe, annak ellenére, hogy alakításával ő maga elégedetlen volt. Arthur Miller A salemi boszorkányok című darabjában lépett utoljára színpadra a Madách Színházban. Élete utolsó két évtizedében egyedül élt, de nem volt magányos: gyakran fogadott vendégeket, és olykor ő maga is járt vendégségbe. A filmesek 1975 után teljesen elfeledkeztek róla, és csak tíz év múlva, 1985-ben kapott még egy kis szerepet egy másik Lorca-mű, a Yerma magyar-nyugatnémet filmváltozatában. Súlyos betegsége influenzával kezdődött, állapota fokozatosan romlott. 1987. október 20-án hunyta le a szemét örökre. Temetése november 5-én volt a Farkasréti temetőben, ahol a Madách Színház nevében Koncz Gábor búcsúzott tőle. (Forrás: Wikipédia)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page