Képaláírás: Farkasréti temető: 612/2-413.fülke

Ismertető szöveg: Szakasits Árpád újságíró, miniszter, köztársasági elnök. Eredeti foglalkozása kőfaragósegéd. 1903-tól vett részt a munkásmozgalomban, 1908-tól tisztségviselője, a Népszava munkatársa. A Tanácsköztársaság idejében betöltött szerepe miatt három évet töltött börtönben. 1927 - 28-ban az SZDP titkára, 1928-tól 1938-ig a Magyar Építőmunkások Országos Szövetsége (MÉMOSZ) elnöke. 1938. nov.-től az SZDP főtitkára, 1939-től 1944. márc. 19-ig a Népszava főszerkesztője. Ebben a minőségében elősegítette a Népszava 1941. karácsonyi számának megjelenését. Törekedett baloldali politika folytatására, a kommunistákkal való együttműködésre. Részt vett a Történelmi Emlékbizottság tevékenységében. 1942. jún.-ban a függetlenségi mozgalommal való kapcsolata miatt az SZDP jobboldali vezetőinek nyomására főtitkári tisztjéből elmozdították. A német megszállás után részt vett a Magyar Front létrehozásában, majd Intéző Bizottságának elnöke lett. 1944. okt.-ben ő írta alá az SZDP részéről a két munkáspárt együttműködéséről és későbbi egyesüléséről szóló egyezményt. 1945 után ismét az SZDP főtitkára. 1945. nov. 15-től 1947. szept. 4-ig és szept. 24-től 1948. aug. 5-ig államminiszter. 1948. febr. 26-tól aug. 5-ig iparügyi miniszter is. Politikájában továbbra is hű maradt a munkásegység ügyéhez s nagy érdemeket szerzett a két munkáspárt egyesülésében. 1948. jún.-ban az MDP elnökévé választották. 1948. aug. 3-tól 1949. aug. 23-ig köztársasági elnök, majd az új alkotmánynak megfelelően folytatólag 1950. máj. 9-ig a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. 1950-ben koholt vádakkal letartóztatták s életfogytiglani börtönre ítélték. 1956. márc.-ban szabadult. Rehabilitálták. 1956. nov.-től részt vállalt a konszolidáció munkájában, 1958-ban a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MUOSZ), 1960-ban az Országos Béketanács elnökévé választották, s tagja lett a Béke-Világtanácsnak. 1959-től haláláig tagja volt az MSZMP Központi Bizottságának. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)