Képaláírás: Farkasréti temető: 58-1-17

Ismertető szöveg: Szentkuthy Miklós, Pfisterer író, esszéista, műfordító, Baumgarten-díjas (1948), József Attila- díjas (1977), Kossuth-díjas (1988), Füst Milán-díjas (1982), Déry Tibor-díjas (1984). Tanulmányait a Werbőczy (ma Táncsics) utcai elemi iskolában (1914-1918), a Werbőczy (ma Petőfi) gimnáziumban (1918-1926) és a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Karán angol-francia-magyar szakon (1926-1931) végezte, doktorátust 1931-ben szerzett. Tanított a Barcsay utcai Madách Gimnáziumban (1932-1939), az óbudai Árpád Gimnáziumban (1939-1948) és a Márvány utcai Kossuth Lajos Közgazdasági Technikumban (1949-1958). 1944-1945-ben légoltalmi szakaszparancsnok a Várban. Munkásságára külföldi tanulmányútjai meghatározóak (1925: szentévi zarándoklat szüleivel Rómában és több olasz városban, 1928: nagy nyugat-európai körút apjával, 1931-1932: angliai ösztöndíj feleségével, Eppinger Dórával, 1936: Magyar Külügyi Társaság pályadíja a Népszövetség tanulmányozására Genfben, 1932 és 1939 között: több európai utazás Olaszországban, Ausztriában, Németországban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Franciaországban, 1948: egy éves angliai ösztöndíj feleségével). Kritikái, tanulmányai először a Napkelet c. folyóiratban jelentek meg (1926-1931), majd munkatársa a Németh László szerkesztette Válasznak, az Illyés Gyula szerkesztette Magyar Csillagnak és Válasznak, valamint a Juhász Ferenc szerkesztette Új Írásnak; előadásokat tartott a budapersti szabadegyetemen (1945-1948), tanulmányokat írt különböző folyóiratok és a Magyar Rádió számára. 1957-től szabad foglalkozású író volt. Fordította többek között Swift Gulliverjét, Dickens Twist Olivérjét és Joyce Ulyssesét. Nagy visszhangot kiváltó Prae című regénye 1934-ben jelent meg (második kiadása 1980-ban). Életművében nagy fantáziával, páratlan nyelvi erővel jelenítette meg letűnt korok hétköznapjait. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)