Képaláírás: Farkasréti temető: 42-1-12 [szobrász: Ősze (Eösze) András]

Ismertető szöveg: Tóth Árpád költő, műfordító, újságíró. Tóth Eszter költő apja. Apja, Tóth András szobrász 1889-ben Debrecenbe költözött családjával, fia itt végezte 1896 - 1904 között a reáliskolát. 1905 - 09 közt Budapesten magyar-francia szakos bölcsész, tanulmányait azonban nem fejezte be. 1908-tól a Nyugat munkatársa, de kis jövedelme miatt visszaköltözött Debrecenbe. 1909. okt.-től a Debreceni Független Újság színikritikusa. 1910-ben néhány hónapot Budapesten töltött. 1911-ben a Debreceni Nagy Újságnál dolgozott. 1913-ban Budapestre költözött, s házitanítósággal tartotta fenn magát. Tüdőbetegsége 1915 - 16 között tátrai szanatóriumokba kényszerítette. Ekkor már Hatvany Lajos folyóiratának, az akkor induló Esztendőnek a segédszerkesztője. 1918-ban a haladó írók által alapított Vörösmarty Akadémia titkárává választották. A proletárdiktatúrát ódával köszöntötte (Az úr Isten). A tanácshatalom bukása után sokáig nehéz körülmények közt élt, már öngyilkosságra gondolt. 1921 őszén végre Az Est munkatársa lett, ahová "színes" híreket, politikai glosszákat írt. Itt jelentek meg ezután kritikái és szépírói művei is. Bár a Nyugatba már kevesebbet írt, annak egyik főmunkatársa maradt. A 20-as évek vége felé betegsége egyre súlyosbodott, gyógykezelés végett többször töltött hosszabb-rövidebb időt ÚjTátrafüreden. Temetésén - a farkasréti temetőben - Babits Mihály mondott búcsúztatót. A Nyugat költőnemzedékének kiemelkedő alakja, akinek líráját bámulatos forma készség és fájdalmas rezignáció jellemzi. Egyik legkiválóbb műfordítónk volt (Milton, Baudelaire, Shelley, Keats, Wilde versei, Flaubert, Maupassant, Csehov prózája). (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)

Hollós Korvin Lajos költő, író. Felesége Tóth Eszter írónő (a Korvin nevet Korvin Ottó emlékére vette fel). Kitanulta az orvosműszerészi szakmát. Bécsben, majd 1939-ben Párizsban egy félévet töltött. Inaskorától fogva verselt, novellákat írt. 17 éves, amikor első novellája megjelent. Korán tevékeny és vezető szerepet játszott a munkás-kultúrmozgalomban, szavalókórusokat szervezett. Kórusversei a hazai munkásmozgalomban népszerűek voltak. 1924-től mint szállítóvállalati tisztviselőnek számos lehetősége volt antifasiszta műveknek az országba való csempészésére. 1930-ban forradalmi hangú verseiért elítélték. 1933-ban elvesztette állását. Ettől fogva kizárólag irodalomból élt. Szerkesztette a Kórusművészetet. 1935-ben a Nyugat novellapályázatának nyertese. Állandó rendőri megfigyelés alatt állt. Ekkor már ismerték nevét, s a 30-as években nyolcszor tartóztatták le és öt ízben ítélték fogház vagy börtönbüntetésre, s valójában csak 1957-től kezdve jelenhettek meg zavartalanul kötetei. Ifjúkorának emlékeit és hangulatait megörökítő önéletrajzi műve, az Óbudai búcsú (Bp., 1961) művészi foglalata epikus, költői és harcos egyéniségének. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)

Tóth Eszter, Hollós Korvin Lajosné költő, író, műfordító. Apai nagyapja Tóth András szobrász volt. Tóth Árpád lánya, Hollós Korvin Lajos felesége. 1939-től újságíró és nyelvtanár. Göllner Mária, majd Török Sándor ismeretsége által megismeri az antropozófia tanait. 1945-től könyvtáros, 1949-től szabadfoglalkozású író. Az 1950-es években csak gyermekverseket, meséket írt. Fordította Rainer Maria Rilke, William Blake, Hugo von Hofmannsthal, Mihail Jurjevics Lermontov és Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij műveit. Írt bábjátékokat is. (Forrás: Wikipédia)