Képaláírás: Új köztemető: 301

Ismertető szöveg: Francia Kiss Mihály Rongyos Gárda parancsnok. 1908-tól a 38-as Mollinary ezredben szolgált, ahol a Szerbia elleni csatákban szerzett hírnevet, majd az orosz fronton is harcolt, innen az olasz frontra küldték, ahonnan a románok ellen vezényelték. Egészen 1919 áprilisáig harcolt a Székely Hadosztályban. Ő maga egészen 1924-ig szolgált a Nemzeti Hadseregben felderítőként. Az I. világháborúban a 38-as ezredben 3 fivérét veszítette el. Az 1919-es események idején azzal szerzett hírnevet, hogy egy áprilisi éjszakán beosont az italozó Vörös Gárdisták közé és onnan megszöktette az édesapját és Héjjas Iván testvérét, Aurélt. Továbbá kimentette a kalocsai érsek két húgát is. 1919 novemberétől a Héjjas-különítmény tagja, részt vett a fehérterrorban. Később, a Nyugat-magyarországi felkelés idején, 1920. augusztus 5-én lerohanta Fürstenfeld katonai raktárát és onnan sok fegyvert zsákmányolt a 120 orgoványi és kecskeméti felkelővel. Több csatát is megnyert katonáival, a legjelentősebb ezek közül az első ágfalvi csata, amelyben Kaszala Károllyal és Maderspach Viktorral együtt volt a magyar csapatok főparancsnoka. Később feljelentették a Héjjas-különítményben játszott szerepe miatt, valamint egy Kalmár Vilmos nevű kereskedő meggyilkolásáért, de a vádakat ejtették, Győrfi bíró kimondta, hogy erkölcsileg, katonailag tiszta, majd a bíró lejött a pulpitusról és kezet rázott vele. Leszerelése után feleségül vette a kecskeméti Zombory Karolint, akitől két leány gyermeke született: Karolina és Erzsébet. 1938-ban Héjjas hívására részt vett a felvidéki és a kárpátaljai gerillaharcokban 26 társával egyetemben, akiket sértetlenül haza vitt. Az erdélyi bevonulás után részt vett a rendfenntartásban, de a háborúban már a kora miatt nem vett részt. Sok magyar katona a II. világháború után külföldre menekült, de Francia Kiss Mihály marad az orgoványi pusztákon bujdosásban. 1948-ban távollétében Héjjas Ivánnal együtt halálra ítélték, 66 személy 1919-es meggyilkolása vádjával. Az izsáki plébános adott neki új iratokat, innentől Kovács Józsefként élt. Bujdosásában osztozott két lánya is. 1956-ban a forradalom idején önként jelentkezett a Rendőrségen, perének újrafelvételét kérve. A forradalom leverése után azonban újra elbujdosott, majd egy orgoványi csőszkunyhóban élt, ahol 1957 márciusában egy razzia során elfogták, majd a korábban hozott ítéletet augusztus 13-án végrehajtották rajta. (Forrás: Wikipédia)