Képaláírás: Új köztemető: 16/2-1-4

Ismertető szöveg: Kovács Sándor evangélikus püspök, egyháztörténész, egyetemi tanár. Teológiai tanulmányait a soproni (1888-91) és pozsonyi evangélikus teológiai akadémián (1892-93) végezte, 1891-92-ben Kapuváron nevelősködött. 1893-94-ben a hallei, 1894-96-ban a budapesti tudományegyetemen tanult. 1894-ben lelkésszé avatták. 1896-tól a pozsonyi teológiai akadémia h. tanára, teológiai tanári vizsgája (1900) után 1904-től rk., 1907-1919 között r. tanára, 1917-től igazgatója. 1919-23-ban a Budapesten működő pozsonyi teológiai akadémia tanára. 1923- tól nyugalomba vonulásáig (1936) a pécsi tudományegy. soproni ev. hittudományi karán az egyháztörténet és egyházjog ny. r. tanára volt. 1935-től a Dunán-inneni Evangélikus Egyházkerület püspöke, egyidejűleg 1936-tól sámsonházi lelkész. 1908-tól a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság választmányi tagja, 1917-től a debreceni tudományegyetem t. doktora. 1921-1937 között a Luther Társaság főtitkára, 1937-41-ben elnöke. Szerkesztette az Evangélikus Őrállót (1905-07), az Ösvényt (1913-30), a Jó Pásztort (1899-től), a Magyar Protestáns Történelmi Emlékeket (Bp., 1916- 17), a Keresztyén imádságos könyvet (Balassagyarmat, 1900) és a Kis énekes könyvet (Balassagyarmat, 1901). A reformáció és a m. protestantizmus történetével foglalkozott. Számos irodalom- és művelődéstörténeti tanulmányt írt. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)