Ismertető szöveg: Az ökörnyál főként ősszel tapasztalható, amikor a legkülönbözőbb fajú pókok (legjellemzőbb a farkaspókokra) kicsinyeiben fölerősödik a hajlam, hogy kiemelkedő tárgyakra vagy növényekre kapaszkodjanak fel. Ezek csúcsán hosszú fonalakat bocsátanak ki szövőmirigyeikből a szélbe. E fonalak vitorlaként működnek: a szél belekap a szálakba és - ahogy hosszabbodik a fonál és erősödik a húzóerő - velük együtt fölkapja a pókokat. Ez a módszer hatékonyan segíti a pókok terjedését (amelyek zöme a túlnépesedés miatt elpusztulna, ha helyben maradna). Sok pók a fonalai segítségével több ezer méter magasra is emelkedhet a légkörben, és igen messzire juthat. A fűszálakhoz, bokrokhoz és más növényekhez tapadó, általunk látható ökörnyálhoz, azaz pókfonalakhoz az esetek többségében már nem tartozik pók: azok már valahol másutt járnak - ha élnek még.