Képaláírás: Kozma utcai zsidó temető: 5-1-8

Ismertető szöveg: Acsády (erdetileg Adler) Ignác magyar történész, az MTA levelező tagja (1888). Nagykárolyban (Szatmár vármegye, ma: Carei, Románia) született, ahol apja, Adler Farkas bérlő élt. A család az 1850-es években Hajdúszoboszlóra költözött. Apja fokozatos anyagi gyarapodásával földbirtokot szerzett, s középosztálybeli helyzetben tudta nevelni gyermekeit. Ignác, az elsőszülött fiú, református középiskolákban tanult Debrecenben és Pesten, és ügyvédi pályára készült. A pesti egyetem jogi karán tanult tovább. Itt tanárai közül különösen Wenzel Gusztáv volt rá nagy hatással. A jogtörténész Wenzel az 1887-ben megjelent, "Magyarország mezőgazdaságának története" című művéről is ismert. Később a filozófiai fakultást is elvégezte el, és a doktorátus megszerzése után publicisztikai téren működött. A Századunk, majd ennek a Pesti Naplóval történt fúziójakor a Pesti Napló, és a Magyarország munkatársa volt, de írt más lapokba is: az aradi Alföld-be, a kolozsvári Kelet-be. Közgazdasági és politikai cikkei éppoly kiválóak, mint azok a cikkek, amelyek a történelemtudomány kö­rébe tartoznak. Azonban figyelme egyre inkább a magyar történelem kérdései felé fordult. Bár haláláig a Pesti Napló munkatársa maradt, életét történetírói munkásságának szentelte. 1877-ben bölcsészeti szigorlatot is tett ebből a szaktudományból. Sok és alapos kutatást folytatott az Országos Levéltár és a Magyar Tudományos Akadémia történeti forrásanyagában. Történetírói munkásságát az 1880-as években kezdte meg, addig újságírói tevé­kenysége mellett lefordította Leopold von Ranke "A római pápák története" című munkája három kötetét és Johann Caspar Bluntschli, Politika történetét az Akadémia kiadásában, valamint szépirodalmi műveket is írt, például: "Fridényi bankja" (1882); "Pénzházasság" (Ország-Világ, Bp.1893); "Arany­ország" (vígjáték, 1880). 1880-83 között megjelent vígjátéka és regényei a romantikus irány hívének mutatják. Szerkesztette az Athenaeum kiadó "Kézi lexikon"-át, mely az elsők egyike volt hazánkban (1891-1893). A művelt zsidó középosztályból származó Acsádyt nagy nyelvtudás, biztos szakirodalmi ismeretek jellemezték. Kutatásai elsősorban a gazdaság- és társadalomtörténetre irányultak, a történelemtudomány azon területeire, amelyek Európában a polgárosodás és iparfejlődés előrehaladásával párhuzamosan bontakoztak ki. Halálának évében, 1906-ban jelent meg átfogó monográfiája "A magyar jobbágyság története" címmel. E munkáját ő maga is élete fő művének tekintette. A honfoglalást követő időszaktól az egységes jobbágyság kialakulásának, majd a parasztság röghözkötésének folyamatát ábrázolta, s műve ötödik fejezetében eljutott a reformkor és az 1848. évi jobbágyfelszabadítás viszonyainak elemzéséig. Az Akadémiának 1888 óta volt tagja. Számos tanulmánya jelent meg a Századokban, a Budapesti Szemlében, a Magyar Tanügyben és a Magyar Zsidó Szemlében. Legnagyobb és legismertebb munkája a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában megjelent két hatalmas kötet: A magyar birodalom törté­nete (I-II. 1904), mellyel az egész nemzet történetírója lett, s amelyben a modern tudomány követelményeinek megfelelően a nép és az állam ezeréves életét örökítette meg klasszikus magyarsággal. Életének e nagy művét nem sokkal élte túl. Már súlyos beteg volt, mikor Dudok János, a dogmatika tanára a hittudományi karon "Kritikai tanulmányok Acsády Ignác művéről" (1905) címen a dogmatika szempontjá­ból élesen megtámadta. Nemsokára e legnagyobb sikere és legnagyobb csalódása után meghalt. A rákoskeresztúri izraelita temetőben, valamint a Magyar Tudományos Akadémián is Csánki Dezső, az Országos Levéltár államtitkár-főigazgatója tartott fölötte emlékbeszédet. Sírja ma a Kozma utcai izraelita temetőben található. (Forrás: Wikipédia)