Ismertető szöveg: Az orvosi székfű vagy kamilla (Matricaria recutita) a fészkesek (Asteraceae) családjába tartozó gyógynövény. Egyéb elnevezései: Szent-Iván pipitér, nemes pipitér, pipitér, anyafű, szikfű, szüzekanyja, bubulyka. A pipitér név megtévesztő, mert a botanikai szakirodalom egy közeli rokon nemzetséget (Anthemis) nevez így. Gyakran összetévesztik a római kamillával. Mezőkön, útszéleken, parlagokon általában nagyobb tömegben fordul elő, de Közép-Európában és hazánkban termesztik is. Egy-, néha kétéves 10-40 cm magas, gyéren elágazó, melegigényes növény. A levelek váltakozó állásúak, kopaszok, két-, háromszorosan szárnyaltak, a levélszeletek keskeny fonalasak. A fészek 1,5-2,5 cm széles, a fészekpikkelyek zöldes színűek, sötétebb széllel. A szélső, nyelves virágok fehér színűek, levágott, olykor kicsípett csúcsúak, éretten visszahajlók. A csöves virágok sárgák. A kamilla fontos ismertetőjegye, hogy a virágzati vacok kúpos és belül üreges. Az egész növény jellegzetes illatú. Virágait akkor gyűjtsük, amikor, fehér nyeles virágszirmai lefelé kezdenek hajlani. Frissen és szárítva használhatjuk. Hatóanyagai: 3-5% azulén-tartalmú illóolaj; glikozida, cseranyag, keserűanyag, növényi savak, cukor. Teája nem csak a légutakat tisztítja, hanem gyulladásgátló, nyugtató anyagokat is tartalmaz. Gyulladáscsökkentő, görcsoldó, idegnyugtató, gyomor-, bél-, hólyag-, és epezavaroknál - sebkezelésre, arc-, és hajápolásra javallják. Bár régebben szembetegségekre, sűrű szűrőn átszűrve, mind gyulladásgátló borogatásként, mind lemosószerként használták, a kamilla allergiát - és így önmagában is kötőhártya-gyulladást - okozhat, ezért ma már ilyen módon ritkábban alkalmazzák, sőt ellenjavallt. (Forrás: Wikipédia)