Képaláírás: Fűzfa.

Ismertető szöveg: A fűzfa (Salix) a fűzfafélék (Salicaceae) család névadó nemzetsége. Mintegy hatszáz faja főképp a Föld északi féltekéjén honos, közülük több a Kárpát-medencében is él. Szinte mindenütt megtalálható az északi flórabirodalom csapadékosabb vidékein. Néhány faj a száraz klímához is alkalmazkodott, de ezek szinte egytől egyig bokor termetűek. Magyarországon mintegy huszonhárom fajuk honos. A nemzetség evolúciósan kevéssé stabilizálódott: a fajok gyakran hibridizálnak, ezért elkülönítésük sokszor nehéz. Több változatot mesterségesen, keresztezéssel hoztak létre. Fás szárú, cserje- vagy fa termetű, lombhullató, kétlaki évelő növény. A sok fajnak számos közös tulajdonsága van. A fa alakú füzek előbb karógyökeret növesztenek, majd ebből dúsan elágazó oldalgyökerek rendszerét. A cserje alakú füzek gyökérzete kezdettől nagyon szerteágazó. A gyökérzet jellegét mindig erősen befolyásolják a talaj tulajdonságai. Kérge eleinte sima zöld vagy vöröseszöld, később - különösen az alsó néhány méteren - mély, hosszanti barázdákkal felrepedezik. Szórt állású rügyei a legtöbbször hosszúkásak, keskenyek, ághoz simulóak, kopaszok, fénylők vagy finoman molyhosak. A legtöbb faj hajtásai hosszúak, vékonyak, hajlékonyak, sárgás- vagy vöröseszöldek, gyakran lecsüngők. Leveleinek nyele általában rövid, a lemezek keskenyek, hosszúkásak, lándzsásak, vagy tojásdadok, esetleg apró kerekdedek. A szélük finoman fűrészelt, esetleg ép és hullámosak. Az ép szélű murvalevelek hónaljában növő, egyivarú virágai nagyon egyszerűek: a virágtakaró hiányzik, a porzós virágokban kevés porzó van, a termős virágokban egyetlen termő. A virágzat barka. A virágok tövében nektárt termel. A nőivarú virágok fehérek vagy zöldek, a porzós barkák sárgák, esetleg pirosak. Termése sokmagvú, több kopácsú tokokból álló füzér. A magvak alig 1 mm hosszúak, zöldesbarnák. Laza és kötött talajon egyaránt megél. Kétlaki. A legtöbb faj erősen fény- és vízigényes, ezek főleg folyó- és állóvizek partján, ártereken nőnek. Az időszakos vízborítást is jól tűrik. Más fajok a magashegységi sziklacserjésekben nőnek. Magyarországon február-márciusban virágzik; virágait rovarok porozzák be. Termése május-júniusban érik be. Magról és dugványról is jól szaporodik, kitűnően sarjad. Különösen az első években rendkívül gyorsan nő. A fűz fája szórt likacsú, színes gesztű, könnyű, lágy, jól faragható. Szíjácsa sárgásfehér, gesztje vörösesbarna. A fa puha és nincsenek benne tartósító anyagok - csersav, gyanta, viasz stb., ezért leginkább faragványokat, háztartási eszközöket, gyufát, cellulózt és papírt készítenek belőle. Hajlékony vesszőiből kosarat és bútorokat fonnak. A kinin fölfedezése előtt a fűzfakéreg főzete volt a malária legjobb orvossága. A főzet gyulladásgátló, antiszeptikus, lázcsillapító, vérzéscsillapító hatású. Hatóanyagai: szalicin, katechin, csersav, gyanta, enzimek, oxalát. Ajánlják: belső vérzések, bélhurut, reuma, ízületi bántalmak, gyomorhurut, lázzal járó megfázás ellen, fagyott testrészek, aranyeres bántalmak, gombás bőrbetegségek kezelésére. Kivételes tűrőképessége folytán erdőgazdaságilag (a nedves, csapadékos környezetben) igen jelentős. (Forrás: Wikipédia)