Képaláírás: Közönséges borostyán idős példányán érőben a termések.

Ismertető szöveg: A borostyán (Hedera) a borostyánfélék (Araliaceae) családjába tartozó növénynemzetség. Fő elterjedési területük Dél-Európa, Észak-Afrika, Közép- és Kelet-Ázsia. Fás szárú, örökzöld kúszónövények; virágzatuk ernyős. Nem élősködők: rövid kapaszkodógyökereik táplálék-, vagy folyadékfelvételre nem alkalmasak. Jellemző rájuk a heterofillia, vagyis a csak vegetatív kúszóhajtások levelei más alakúak, mint a napos, magasabbra felkapaszkodott, virágzó hajtásokon növők. Közép-Európában egyetlen fajuk honos: a borostyán (Hedera helix), ami Európa nagy része mellett Délnyugat-Ázsiában terjedt el. Kedvező környezetben (fákon, kőszirteken, falakon) 20-30 méteresre is megnő, de függőleges felület híján a talajt is beterítheti. Levelei 4-8 cm hosszúak, 3-10 cm-es nyéllel. A kúszó szárakon a fiatal levelek tenyér alakú árnyéklevelek, a közvetlen napfénynek kitett, virágzó, termékeny szárakon a kifejlett levelek szív alakúak, fénylevél típusúak. Késő nyártól késő őszig virágzik. Virágai kicsik, a virágzat 3-5 cm átmérőjű ernyő. A zöldessárga virágokban sok a nektár, ami a méhek és más rovarok fontos tápanyaga. Gyümölcsei apró fekete bogyók, amik a tél vége felé érnek meg, és bár az ember számára mérgezőek, sok madár fontos tápláléka. Kedvelt dísznövény, ezért számos változatát nemesítették ki, így például van sárga vagy sárga-fehér tarka levelű, lila szárú és lassan növekedő fajtája is. Hatóanyaga: flavonoidok, fahéjsav származékok, poliinek, triterpén szaponinok. A borostyán a köhögés és felső légúti megbetegedések esetén használható, alkotórésze a köptetőknek és görcsoldóknak is. Allergiás reakciót válthat ki azon személyeknél akik érzékenyek a falkarionolra. (Forrás: Wikipédia)