Képaláírás: A növény latin neve: Chrysanthemum vulgare.

Ismertető szöveg: A gilisztaűző varádics a fészkesek (Asteraceae) családjába tartozó növényfaj. Népi nevei közül talán a mezei mimóza a legérdekesebb, ezt valószínűleg levelei alakjáról kapta. Felálló, felső részén elágazó szárú, 80-120 cm magas, megdörzsölve fűszeres illatú évelő. Nagyságán kívül számos aranysárga virágzatával is feltűnik. A fészkek csak csöves virágúak, dús sátorvirágzatot alkotnak. Levelei majdnem kétszerese, szárnyasan szeldeltek. Egész Európában elterjedt, Magyarországon is gyakori. Élőhelyei az ártéri magaskórós társulások és mocsárrétek. Június-szeptember között virágzik. Melius Péter az 1578-ban megjelent Herbáriumában ezt írta a varádicsról: "Próbált dolog. Levelét főzd meg borban, vagy tejben add innya, a gilisztát kiűzi." Nevéhez híven napjainkig gyakorta használták az ember és a háziállatok bélférgeinek elpusztítására, kiűzésére, külsőleg ízületi fájdalmak enyhítésére. Főként szárított virágból főzött teája tartalmazza a férgek, rovarok által nem kedvelt illóolajokat, gyantát és keserűanyagot. Mérgező hatása miatt azonban háziszerként ma már nem ajánlott. A biokertészek elsősorban a hangyák távol tartására alkalmazzák. A szárított növény nemcsak az ágyásokból, hanem a tárolóhelyekről is elűzi a hangyákat és más rovarokat, így a molyokat is. Egy alacsony termetű változatát előszeretettel telepítik sziklakertekbe. (Forrás: Wikipédia)