Képaláírás: Bíborhere.

Ismertető szöveg: A bíborhere (Trifolium incarnatum L.) a pillangósok családjához tartozó, egyéves vagy áttelelő takarmánynövény. Az Ibériai-félszigeten és Algériában őshonos. 30-40 cm-re lenyúló orsógyökérzetének ágai dúsan átszövik a talajt. A szik feletti száron előbúvó tőlevelek hónaljából hajt ki egy-egy dudvaszár. Hármas osztatú levelei molyhosak. Bíborvörös vagy húspiros (néha fehér) színű virágzata hosszúkás henger alakú. Főleg poszméhek termékenyítik. Termése hüvely, benne egyetlen, jókora sárgásbarna maggal. Magva később meg is sötétedik, 2-3 év után már nem csírázóképes. Még az új mag is ritkán éri el a 90%-os használati értékét. Enyhén meszes, könnyen művelhető talajra való. Víz- és hőigényes. Hazánkban a múlt században terjedt el az ország csapadékosabb nyugati tájain. Előnye, hogy kora tavasszal ad friss zöldtakarmányt. Külföldön zöldtrágyázásra is használják. Aprómorzsás magágyba, augusztus derekán célszerű sekélyen, 2-3,5 cm mélyre elvetni, 12x1 cm-es kötésben, majd hengerezni kell. Ha őszre nagyon buján fejlődik, óvatos legeltetése ajánlható. Tavasszal zölden etethető kb. két hétig, utána a 10-12 t/ha zöldtömeg rohamosan elvénül. Ezért a fölös állományt silózzák, vagy magnak hagyják meg. Június közepére a mag beérik. Betakarítására a kora hajnali órák alkalmasak, egyébként pergésre, csépléskor pedig csíratörésre hajlamos. Termése 0,3-0,7 t/ha. (Forrás: agraroldal.hu)