Ismertető szöveg: A terjőke kígyószisz (Eichum vulgare) az érdeslevelűek (Boraginaceae) családjába tartozik. Gyomtársulások, parlagok, legelők, útszélek növénye. Mindenfelé gyakori. Virágai ferde tölcséresek, a párta kék, ritkán fehér, csöve rövidebb mint a csésze. A bibe kétágú (kígyószisz), a szár sötéten pettyezett. Az egész növény hosszabb-rövidebb szőrökkel borított. Májustól októberig virágzik, kétéves növény. Alkaloidát, cseranyagot, alantoint, keserűanyagot, baktericid vegyületet tartalmaz. Érelmeszesedés, visszér, epilepszia estén használható. Teáját bélfertőzés, bélhurut ellen fogyasztják. Vérnyomáscsökkentő hatású. Lábszárfekély gyógyítására borogatásként használható. (Forrás: Wikipédia, drflora.hu)

A csüngőlepkefélék (Zygaenidae) a valódi lepkék alrendjébe tartozó Heteroneura alrendág Zygaenoidea öregcsaládjának névadó családja. A mérsékelt égövtől a trópusokig találkozhatunk velük - leginkább azokon a helyeken, ahol a fő táplálékuknak számító pillangósvirágúak nőnek. Európában a jégkorszakot szubmediterrán menedékekben vészelték át. Magyarországon jelenleg két alcsalád huszonhat faja él, ezek közül négy védett. Közepes vagy kisebb termetű molylepkék. Potrohuk többnyire vastag, csápjuk általában bunkós, élénk színű szárnyaik keskenyek és hosszúak. A szárnyak leggyakoribb színváltozatai: fémzöld, fekete, fekete, illetve sötétszürke alapon pirossal (ritkábban fehérrel) pettyes-csíkos. A hátsó pár szárny alapszíne gyakran piros, és csak szegélye fekete. Vaskos, sárgás, zöldes vagy kékes színű, rövid szőrű hernyóik mindkét vége elvékonyodik. A ciánra kevéssé érzékenyek, ezért ciános gyűjtőüvegben sokáig életben maradnak. Finoman szőrözött, tizenhat lábú hernyóik a többnyire a gyepszintben élnek, kétszikű, leginkább lágyszárú, gyakran pillangós növényeken, leggyakrabban a gyökerekben. Ott is bábozódnak be orsó alakú, pergamenszerű szövedékben (kokonban). Egyes fajok hernyói akár kétszer is áttelelhetnek. Imágóik meleg, napsütéses időben, a virágos réteken röpködnek - nehézkesen, alacsonyan. Táplálkozás közben magányosan vagy csoportosan csüngenek a fészkesvirágzatúakon és a pillangós virágokon - erről a szokásukról kapták nevüket. Hazánkban a rétek elgyomosodásával, cserjésedésével és az erdősítéssel folyamatosan szűkül természetes élőhelyük. Különösen rontja létfeltételeiket a rétek műtrágyázása, mert ennek eredményeként csökken a pillangósvirágúak száma. Ha veszélyt éreznek, holtnak tettetik magukat. A rovarevő állatok - madarak, gyíkok - általában békén hagyják őket, mert érintésre kellemetlen ízű, olajos, sárgás nedvet bocsátanak ki magukból. (Forrás: Wikipédia)