Képaláírás: Óbudai temető: 33-45 urnakripta

Ismertető szöveg: Ballya Hugó Európa-bajnok evezős, edző. 1926-tól a Budapesti Evezős Egylet, 1931-től a Pannónia Evezős Egylet evezőse volt. 1931-től szerepelt a magyar válogatottban. Legjobb eredményeit az 1930-as években az európai élvonalba tartozó magyar nyolcevezős csapat vezérevezőseként érte el. Az 1933 és 1938 között rendezett Európa-bajnokságokon összesen hat érmet, közöttük két aranyérmet szerzett. A magyar csapat tagja volt az 1936. évi berlini olimpián, ahol a magyar nyolcevezős az ötödik helyen végzett. Ez volt az első nyári olimpia, amelyen a magyar evezősök pontszerző helyezést tudtak szerezni. 1939-ben visszavonult a válogatottságtól, majd 1945-ben felhagyott az aktív sportolással. 1935-ben a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen jogi doktori oklevelet szerzett. Budapesten a MÁV távírásza, forgalmistája, majd jogtanácsosa, egyúttal 1948-tól 1972-ig a Vasas evezős szakosztályának edzője volt. 1960-ban a Sportvezető és Edzőképző Intézetben edzői, 1961-ben mesteredzői képesítést szerzett. 1947 és 1985 között többszöri hosszabb megszakítással a magyar evezős válogatott szövetségi kapitánya volt. (Forrás: Wikipédia)