Képaláírás: Óbudai temető: 30-I

Ismertető szöveg: Mátrai Sándor sz. Magna Sándor atléta, rövidtávfutó, labdarúgó. 1952-ben az orosházi Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségizett. Az FTC-ben középhátvédként, a válogatottban jobbhátvédként játszott. Orosházán a stadiont róla nevezték el Mátrai Sándor Stadionnak, valamint szobor őrzi ugyanitt emlékét. Nagyszénáson kezdett atletizálni. 1949 és 1952 között Orosházán sportolt. A rövidtávfutás mellett távolugrás és magasugrás tartozott a számai közé. Szerepelt is az 1952-es helsinki olimpián, a 4×100-as váltó tartalékaként. Ezután egy évet a Ferencvárosban (Bp. Kinizsi) szerepelt és itt váltott a labdarúgásra. Először gyorsasága révén középcsatárt játszott, majd hamar megtalálta helyét a védelemben. 1953 és 1968 között összesen 554 mérkőzésen szerepelt a Fradiban (356 bajnoki, 173 nemzetközi és 25 hazai díjmérkőzés). Góljainak száma: 50 (32 bajnoki, 18 egyéb). Háromszoros magyar bajnok és egyszeres MNK győztes. 1965-ben ő volt az év játékosa, és csapatkapitányként ő emelhette magasba a VVK-serleget. Tagja az 1962-1963-as VVK elődöntős és 1967-1968 döntős csapatnak. 1968-1969-ben az Egyetértés csapatában fejezte be az aktív sportot. Fenyvesi Mátéval együtt búcsúzott a Fraditól 1969 augusztusában az FC Vienna ellen. Budapesten a Népstadionban 2:0, Bécsben 3:1 volt az eredmény. 1956 és 1967 között összesen 81 alkalommal játszott a válogatottban. Háromszor szerepelt világbajnokságon (1958, 1962, 1966). 1962-ben ötödik, 1966-ban hatodik helyezést ért el a csapattal. 1964-ben a spanyolországi Európa-bajnokságon bronzérmes lett. (Forrás: Wikipédia)