Képaláírás: Óbudai temető: 49-I-60 [szobrász: Kő Pál, 1992]

Ismertető szöveg: Samu Géza szobrász. Autodidakta. 1975, 1983: Fiatal Művészek Stúdiója díja; 1985: Tavaszi Tárlat díja, Salgótarján; 1986: Nyári Tárlat díja, Debrecen; 1988: Magyar Művészetért díj; 1989: Munkácsy-díj; 1990: I. Országos Szobrászrajz Biennálé nagydíja; XX. Szabadtéri Szoborkiállítás fődíja, Salgótarján; 1991: XII. Országos Kisplasztikai Biennálé díja, Pécs; Posztumusz Életfa-díj. Samu Géza pályafutása a 70-es évek elején indult. A népi tárgykultúra pusztulófélben lévő rekvizítumait, a paraszti lét mindennapi használati eszközeit, tárgyait idézte meg, fogalmazta újra szobraiban. Népmesei, balladai elemeket épített bálványaiba, idoljaiba, bábfigurákra emlékeztető műveibe. Alapanyaga a fa, de dolgozott vassal, kővel, csonttal és munkáihoz felhasznált növényi magvakat, madártollat, később pedig bronzot és alabástromot is. 1976-ban a Vörös szerpentin installációban összegezte korábbi munkáit, ezzel az átfogó művével búcsúzott a népi tárgykultúrára utaló direkt fogalmazásmódtól. Ettől kezdve készített szabadtéri és kiállítási enteriőrbe fogalmazott installációkat, environmenteket és assemblage-okat. Antropomorf és zoomorf szobrait kis és nagy méretben egyaránt megalkotta. Legjelentősebb hazai kiállítása az 1983-as műcsarnokbeli Installációs kísérlete, míg külföldön a XLIII. Velencei Biennálén való szereplése volt. Legjellegzetesebb műve a számtalan variánsban, anyagban és méretben alkotott Kisördög. Műveiből elementáris erő sugárzik, egyéni, mással nem rokonítható hangvétele a XX. századi magyar szobrászat egyik legjelentősebb alkotójává tette. (Forrás: artportal.hu)