Képaláírás: Óbudai temető: 9-I-61

Ismertető szöveg: Somogyi József Kossuth-díjas szobrászművész. Középiskoláit Győrben a Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban majd Pápán a református kollégiumban végzi, (1935-1936) Aba-Novák Vilmos Szabadiskoláján tanul. (1936-1941) között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatja tanulmányait, majd itt diplomázik. Mesterei: Réti István, Kontuly Béla, Kisfaludi Strobl Zsigmond. Jogásznak készült, de a művészet felé fordult. 1940-ben a Szinyei Társaság tavaszi szalonján Örvös medve című alkotása kitüntető elismerést kapott. 1945-1963 között a Képző- és Iparművészeti Gimnázium, 1963-1993-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára, 1974 és 1987 között rektora volt. A háború utáni szobrásznemzedék jelentős tagja. Széleskörű közéleti tevékenységet folytatott. Tanári tevékenysége mellett politikusként országgyűlési képviselő, az Elnöki Tanács tagja és mindezek mellett a református egyház presbitere is volt. Első kiállításán 13 éves korában, Győrben megismerkedett Borsos Miklóssal. Már korai, az 1940-es években alkotott állatszobraival szakmai figyelmet keltett. Első kiemelkedő, korszakjelző műveként az 1953-ban megformált Martinász valósult meg, amely csak hét évvel később kerülhetett Dunaújvárosban köztérre. AZ 1960-as évek alkotásaival, elsősorban a budapesti Mednyánszky-síremlékkel, a hódmezővásárhelyi Szántó Kovács János emlékművel, a szigetvári Zrínyi Miklós lovasszoborral az 1945 utáni monumentális szobrászat természetelvű, figuratív ágazatának fontos alkotásait hozta létre. Szobrászatának lényeges jellemzője a vázszerűség, a szerkesztettség. Az alakjait átható mély érzelmi töltetet expresszív kifejezés, a felületkezelés rusztikussága hordozza. A megrendelésre készült, köztérre került, mintázással komponált, bronzból kivitelezett alkotások mellett az életmű fontos részét alkotják a terrakotta világi és szakrális körplasztikák, a bronz kisplasztikák, a domborművek és az érmek, valamint a változatos technikával készült rajzok együttese. Az állatszobrai, a falusi és bibliai jelenetei, a szőlőprés-idézetek, a korpuszok és pieták, lírai érzelmek és drámai indulatokkal töltöttek. Műveit fölényes formabiztonság, a valóság szenvedélyes megismerésére és visszaadására való törekvés jellemzi. Alkotásai a belső dinamizmust és drámai erőt sugároznak. Tihanyban lévő háza második otthona volt, ahol közel került a természethez, erőt gyűjtött az alkotáshoz. A Belső-tó partján fiatal művészek számára művésztelepet létesített, ahol diákjait oktatta. (Forrás: Wikipédia)