Képaláírás: Óbudai temető: 16-1-7

Ismertető szöveg: Vásárhelyi Miklós magyar újságíró, 1956-ban a második és a harmadik Nagy Imre-kormány sajtófőnöke volt. Gyerekkorát Fiumében töltötte, ott kezdte tanulmányait, majd 1936-1937-ben Rómában a jogtudományi egyetemen tanult. 1939-ben Magyarországra költözött, ahol a Debreceni Tudományegyetem jogtudományi karán tanult. Ekkoriban lett tagja a Kommunisták Magyarországi Pártjának. A II. világháborúban a háborút ellenzőkhöz csatlakozott, 1941-ig az óbudai szociáldemokrata ifjúsági szervezet titkára volt. Miután Magyarország belépett a háborúba (1941. június 26.), zsidó származása miatt munkaszolgálatra hívták be. A német megszállás után a fegyveres ellenállás tagja lett. A háború után a Szabadság, majd a Szabad Nép című újság munkatársa lett. Ebben a minőségében vett részt az 1946 - 1947-es párizsi béketárgyalásokon. 1950-ben rövid ideig a Rádió elnöke is volt, 1951-ben a Művelt Nép felelős szerkesztője lett, 1952 - 1954 között pedig a Hungary - Vengrija c. lap főszerkesztője lett. 1954. májusában a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának lett az elnökhelyettese. Nagy Imre és reformtörekvéseinek támogatója volt, ezért 1955 áprilisában a "keményvonalas kommunisták" az összes többi reformkommunistával együtt leváltották, de nem zárták ki a pártból. 1955. május 27-én azonban Gimes Miklóssal együtt egy pártgyűlésen követelte a Rajk-per felülvizsgálatát, majd aláírt egy memorandumot, amely a kulturális élet ellenőrzésének megszüntetését követelte. Emiatt 1955. december 24-én kizárták a pártból. Kizárását követően könyvtárosként dolgozott, majd a forradalom idején, 1956. november 1-jén a második Nagy Imre-kormány sajtófőnöke lett. A szovjet offenzíva napján, november 4-én a kormány többi tagjával együtt a jugoszláv nagykövetségre menekült, ahonnan azonban november 23-án kénytelen volt távozni. Romániába deportálták, ahol Snagovban tartották fogva őket, majd 1957. április 10-én visszahozták őket Magyarországra. Budapesten, a Nagy Imre-perben 5 év börtönre ítélték. 1960-ban amnesztiával kiszabadult a börtönből, ezt követően a Képzőművészeti Kiadó lektoraként dolgozott, múltja miatt azonban teherré vált a Kiadó számára és ezért elbocsátották. Egy építőipari cégnél tudott elhelyezkedni, ahol anyagbeszerző lett, 1972-ig. 1965-től az Élet és Tudomány című folyóirat munkatársa is lett, majd 1972-től az MTA Irodalomtudományi Intézetének lett munkatársa, sajtótörténeti kutatásokat végzett. Aktívan segédkezett a rendszerváltás lebonyolításában, támogatta az '56-os forradalom utáni megtorlás mártírjainak rehabilitálását. 1988-ban az ÚJ Márciusi Front és a TIB alapító tagja lett. Nagy Imre és társainak újratemetésén ő is beszédet mondott. A rendszerváltás után az SZDSZ egyik alapító tagja lett, 1990 és 1994 között országgyűlési képviselő is volt. 1994 - 2001 között a Soros Alapítvány elnöki tisztét is betöltötte. (Forrás: Wikipédia)