Képaláírás: Tűzlepke nőstény egy mezei zsályán.

Ismertető szöveg: Az arany-tűzlepke (Lycaena virgaureae) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjéhez, ezen belül a valódi lepkék (Glossata) alrendjéhez és a boglárkalepkék (Lycaenidae) családjához tartozó faj. Az arany-tűzlepke elterjedési területe Európa, de nyugaton csak szigetszerű foltokban. Az Ibériai-félsziget nagy részén, Angliában, Hollandiában, Dél-Olaszországban és Dél-Görögországban hiányzik. Magyarország középhegységeinek rétjein igen gyakori. Az arany-tűzlepke elülső szárnya 1,7-2 centiméter hosszú. Pontos meghatározása nem egyszerű, mivel a faj erősen változó, egész sor hasonló faj is létezik. A hím felül egyszínű aranyló tűzvörös, a nőstény barnásvörös, fekete pettyekkel. Az elülső szárnyak fekete külső szegélye a szárnyak csúcsa felé kiszélesedik. A hátulsó szárnyak fekete szegélye keskenyebb, és az erek között fekete pettyek láthatók. A szárnyak fonákján a narancsszínű mezőkben elszórt fekete pontok, a hátulsókon fehér foltok is vannak, külső szegélyük széles, sárgásszürke. Az arany-tűzlepke nedves rétek, lápok, erdőszélek és vágások lakója, a síkságoktól 2000 méter magasságig. Tápnövényei a mezei sóska és a juhsóska. Repülési ideje június közepétől augusztus végéig tart. Hernyóidőszaka április-június között van. Két alfaja létezik. (Forrás: Wikipédia)

A mezei zsálya (Salvia pratensis) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának az árvacsalán-virágúak (Lamiales) rendjéhez, ezen belül az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjához tartozó faj. Népies nevei: foszló virág, lóbárzsing, réti-, vad-, vagy skárlát-zsálya. Csaknem egész Közép-Európában igen gyakori. A mezei zsálya 30-80 centiméter magas, évelő növény. Szőrös, felálló szára üreges, felső részén elágazó. A levelek szíves vállból induló hosszúkás tojásdadok, ráncosak, egyenlőtlenül vagy kétszer csipkés, fűrészes szélűek, épek vagy gyengén karéjosak, 8-12 centiméter hosszúak, túlnyomó részük tőállású. Virágai sötétkékek vagy ibolyakékek, ritkán rózsaszínűek vagy teljesen fehérek, 6 virágú álörvökben állnak. A párta csöve 1,5-2,5 centiméter hosszú, a felső ajak feltűnő, sarló alakú. A csésze 1 centiméternél rövidebb, egyenlőtlenül fogazott, a felső ajka csaknem ép szélű. A murvalevelek a csészénél jóval rövidebbek, zöld színűek. A virágzat rövid bozontos és többé-kevésbé mirigyszőrös, ezért kissé ragadós. A mezei zsálya száraz rétek, füves lejtők, sovány gyepek, legelők, mezsgyék és cserjések lakója. A laza, bázisokban gazdag, meszet is tartalmazó talajokat kedveli. Az időszakos szárazságot is jól elviseli. Melegkedvelő faj. A virágzási ideje májustól júliusig, esetleg augusztusig tart. Virágait főleg méhek és poszméhek porozzák meg. Mikor nektárt keresnek a virágban, a bibeszál érintkezik a rovarok hátával, és felveszi az idegen virágról érkezett virágport. (Forrás: Wikipédia)