Képaláírás: Mini kabóca. Ezt a kb 5mm-es kis kabócát(?) a régen várt DCR-250-es előtét lencsével sikerült lekapnom.

Ismertető szöveg: A kabócák (Cicadidae) a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjének színkabócák (Auchenorrhyncha) alrendjébe tartozó rovarcsalád. Szúró-szívó szájszervű, rendszerint röpképes, kizárólag szárazföldön élő rovarok. Merőlegesen álló rövid fejjel, duzzadt homlokkal rendelkeznek. Mellső szárnyaik a hátsóknál hosszabbak, hártyásak. Testük jellegzetes ék alakú, hengeres. Vannak közöttük egészen aprók (2 mm körüliek), de a trópusokon akár 11 cm nagyságot meghaladó fajaik is élnek. A Kárpát-medencei fajok többsége nem éri el a 10 mm-t sem, de például legnagyobb itteni képviselőik, az énekes kabócák (Cicadinae alcsalád) az 1-4 cm-es mérettartományba esnek. A hímeknél a kilencedik potrohszelvényen helyezkednek el az ivarszervek, amelyek alakja rendszerint fajra jellemző elkülönítő bélyeg. A nőstények fűrészes tojócsövet viselnek, mellyel a növény szövetét vágják fel, hogy petéiket elhelyezhessék. Hangadó készüléke mindkét ivar egyedeinek van ugyan, de a nőstényeké csak csenevész. Leginkább a forróövi vidékeket kedvelik, a mérsékelt övben a szőlőtermesztési határon túl nem mennek. A déli napfénynél igen élénken ciripelnek. Fákon tartózkodnak, igen óvatosak. Szipókáikkal megszúrják a fák leveleit és gallyait, és ezek nedveit szívják. A föl nem szívott nedv a levegőn tömörül és az úgynevezett manua-cukrot szolgáltatja. Lárváik a földbe bújnak, és itt a növények gyökereinek nedveit szívják el. A kabócák az egész földön elterjedtek, minden szárazföldi ökoszisztémában előfordulnak . Becslések szerint a világon eddig közel 30 000 leírt fajt tartanak számon. A Kárpát-medencei faunát megközelítőleg 600 faj alkotja. A legismertebbek a Ciccuda orni és Ciccuda plebeja fajok. Az előbbi szúrásával a manua-cukrot adja, az utóbbi Európában a legnagyobb faj. (Forrás: Wikipédia)