Képaláírás: Magyar pávagalamb.

Ismertető szöveg: Megalkotója Parthay Géza 1893-ban mutatta be az Európai tenyésztők számára. A Szárnyasaink szakfolyóirat hasábjain is olvashattak a fajtáról. Közel két évtizeden át, 1914-ig, Parthay Géza is nagy szenvedéllyel foglalkozott a Magyar pávagalamb színes változatainak kitenyésztésével. A fenn maradt írásokból követhető ennek a minden túlzásoktól mentes, nagyszerű fajtának a kialakulásáról amelyből itt adnék tájékoztatást a fajtával most ismerkedőknek. Az ideális Magyar pávagalamb feje kicsi, a csőr és a fej közötti lehető legkisebb átmenettel. Orrdudorok kicsik fehéren porozottak, csőre színe a tollazat színéhez igazodik(fehér galamb ? világos csőr, fekete galamb ? sötét tónusú csőr). A fej legömbölyített, kicsi. A nyak karcsú, kecsesen ívelő, hossza a hát hosszával megegyező, parádézáskor rezeg. A fej a farok-párnán(hát és a farok találkozási pontjánál) nyugszik. A szárnyvégek a talajt alig érintik, a farok tányér köríve alatt helyezkednek el. A mell magasan hordott széles, kerek. Elölről nézve parádézáskor a fejet takarja. A hát rövid. A test kerekded, kicsi. A tollazat feszes, zárt kemény. Színe: a leggyakoribb a fehér, de kék, vörös, ezüst, fekete és ezek átmenetes színárnyalatai is előfordulnak. Parthay Géza a fehér testű-színes (fekete)farkú változattal gyarapította a színskálát.A Magyar pávagalamb llábai rövidek, a csüdöt és az ujjakat kb.1 cm hosszúságú. sűrű tollazat borítja. A farok tányér nyitott legyezőhöz hasonlítható, majdnem teljes kört rajzol. Függőleges állású, hézagmentes, a felső íve a mell legmagasabb pontja fölött legyen. Az alsó ívben elhelyezkedő farok tollak a talajt érintik. Hosszú, széles tollak alkotják, a hegyén enyhe bodrozottsággal. Legalább 3 kört alkossanak, szorosan egymást fedve. A csavarodott faroktoll nem kívánatos. A tölcséres farok és az alacsonyan hordott mell súlyos hiba. A szem: a fehéreké sötét, a színeseké világos. (Forrás: mpavagalamb.atw.hu | Császár Jenő: A magyar pávagalamb)