Képaláírás: Budapesti Állatkert.

Ismertető szöveg: A szurikáta vagy négyujjú manguszta (Suricata suricatta) a mongúzfélék (régebbi, hagyományos besorolás szerint a cibetmacskafélék) családjába tartozó ragadozó. Testhossza 30 cm, ehhez jön még a 20-24 cm-es farok. Tömege az 1 kilogrammot is elérheti. Szőrzete általában barnásszürke, néhol vörösesbarna, a hasoldalon pedig világosszürke. A farok vége feketés-sötétbarna színű. A szurikáta elnevezés a szuahéli nyelvből származik, jelentése "szirti macska". Dél-Afrikában Fokföldtől Natalig, sőt Transvaalig, valamint Namíbiában és Botswana déli részén honos. A nyílt, füves területeket, száraz síkságokat, a bozótosokat és a sziklás terepet kedveli. Mivel élőhelyén nemigen talál olyan sűrű növényzetet, hogy elbújjon a ragadozók elől, földalatti járatokban él. Nappali állatok, és az üregük néhány száz méteres környezetében szinte minden táplálékforrást hasznosítanak, legyen az zsenge hajtás, gumó vagy gyökér, esetleg aprócska állat. Néha még a skorpiót is megeszik. Amikor a telep környékén már nincs mit enni, az egész csoport új otthon után néz. A szurikáták esetenként földimókusokkal (Geosciurus) is együtt élnek. Egy-egy telep akár harminc egyedből is állhat, és a kolóniában egyfajta "munkamegosztás" uralkodik. Amíg az állatok többsége táplálkozik, vagy éppen pihen, néhányan két lábra állva figyelnek, és vészjelekkel figyelmeztetik a csoport többi tagját, amikor ragadozó közeledik. Egymásra gondosan figyelnek; még a közös ürítőhelyet is együtt keresik fel (napkeltekor). Minden csapatban van egy domináns hím és egy domináns nőstény, amelyek valamivel nagyobbak a többieknél, és másképp is viselkednek. Csak a domináns hím párzik a nőstényekkel; az alárendelteknek voltaképpen csak a telep körüli kisegítő munka jut. A vemhességi idő 70-77 nap. A domináns nőstények vemhességük utolsó négy hetében határozottan komiszan viselkednek az alárendelt nőstényekkel. Elsősorban az idősebb, vemhes vagy velük távoli rokonságban álló nőstényeket pécézik ki. Addig-addig marják, harapják a kiszemelt áldozatokat, amíg azok el nem hagyják a csapatot, és száműzetésbe nem vonulnak. Az elüldözöttek ezután mintegy három hétig magányosan vagy kisebb csapatokban élnek. Miután megszülettek a domináns nőstény kicsinyei, a száműzöttek visszatérnek a csapathoz, és segítenek felnevelni az újszülötteket. A kutatók szerint a folyamatos zaklatástól az alárendeltek vérében több lesz a stresszhormon, és csökken a nemi hormonok elválasztása. A terrorizált alárendelt nőstények nem ritkán elvetélnek, fogamzásuk esélye csökken. A domináns nőstény ezzel minden figyelmet és táplálékot saját kölykeinek biztosít. Általában 2-4, de néha 5 kölyök születik. A kis szurikáták 4-6 hetes korukig vesznek magukhoz anyatejet, de csak 9 hónaposan válnak ivaréretté. Addigra fokozatosan megtanulják a felnőttektől a túléléshez szükséges tennivalókat: milyen ennivalót hogyan szerezhetnek meg, hogyan bánhatnak el a skorpiókkal stb. Rendkívüli módon érdeklődő, már-már szemtelenül kíváncsi állatok, és ez hasznukra is válik, mert a természetben sokféle táplálékforrást kell kiaknázniuk. Dél-Afrikában a ragadozók gyakori zsákmányállatai: nemcsak a sakálok és a méhészborzok (Mellivora capensis) vadásznak rájuk, hanem ragadozó madarak is. Mókás külsejük miatt igen kedvelik őket az állatkertekben; fogságban akár 12 évig is elélhetnek. Magyarországon állatkertekben messze a legkedveltebb mongúzfaj, sok helyen tartják, így Budapesten, Miskolcon, Pécsen, Kecskeméten, Szegeden, Veszprémben, Jászberényben és Nyíregyházán is látható. (Forrás: Wikipédia)