Ismertető szöveg: Az apácalúd (Branta leucopsis) a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó, a Jeges-tenger és az Atlanti-óceán északi vizein élő madárfaj, ami elnevezését jellegzetes fekete-fehér tollazatáról kapta. Az apácalúd populációi hatalmas, 50 - 100 000 km2-nyi területen fordulnak elő. A faj Novaja Zemlja, a Spitzbergák és Kelet-Grönland tundra-éghajlatú területein költ, telente pedig a Brit-szigeteken, illetve Dánia, Németország, Hollandia, Belgium és Észak-Franciaország partvidékén jelenik meg. A Kárpát-medence területén ritka kóborló. Az apácák ornátusára hasonlító, a fajnak nevet adó tollazat a fejtetőn, a nyaki és farki részen fekete, hasonlóan a csőrhöz, a szemekhez és az úszóhártyás lábakhoz. A fekete ludak közül egyedül az apácalúdnak fehér az egész arcrésze. A has világos-, a hát és a szárnyak sötétszürkék. A pelyhes fiókák szürkésbarnák, hátuk és fejük teteje sötétebb. A fajra az 58 - 70 centiméteres átlagos testhossz és a 132 - 145 centiméteres szárnyfesztávolság jellemző. A hímek nehezebbek a tojóknál, tömegük 1,5 - 2,2 kilogrammos, míg párjaik 1,3 - 1,5 kilogrammot nyomnak. Az apácalúd különféle növényekkel, fű- és és hínárfélékkel táplálkozik. Elsősorban a vízhez közel eső területeket kedveli, bár a téli időszakban, amikor délebbre húzódik, a tengertől távolabb is felbukkanhat. A rövidtávon vonuló faj ilyenkor a mezőgazdasági területekre is rájár, táplálékkiegészítésként gabona- és zöldségféléket is fogyaszt, ha talál. Érdekesség, hogy a középkorban az apácaludat böjt idején is ehették a hívek, mivel halnak tekintették - pontosabban azt hitték, hogy mivel csak az év egy részében láthatóak, a másik részét tengeri makként töltik, és ezekből fejlődnek lúddá. Ezt tükrözi a mai napig a faj angol neve: barnacle goose ("tengerimakk-lúd"). E madárfaj a május-júniusi költési időszakban a tundra köves, sziklás talaján, kolóniákban fészkel. A költési időszak alatt ürülékfal képződik a fészke körül, ennek alapján az könnyen megkülönböztethető más ludak fészkétől. A költőhelyeket általában minden évben újra használják, így a trágyázásnak köszönhetően zöld növény-gyűrű hajt ki körülöttük. A fészek egyszerű, különféle növényi részekből épített kis halom, ebbe kerül a 2-6 tojás. A fészkek egyébként szabadon fekszenek, ha a tojó pihetollakkal takarja be tojásait, a fészek messziről szürke félgömbnek látszik. A költés, amelyben mindkét szülő részt vesz, 24-25 napig tart. A kikelő fiókák fészekhagyók, és azonnal követik anyjukat, bármerre is megy. 40-45 nap alatt nőnek fel és válnak önállóvá, de csak 3 évesen érik el az ivarérettséget. Az apácaludat a Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint nem fenyegeti különösebb veszély, bár némi állománycsökkenés elsősorban az 1980-as években megfigyelhető volt. Jelenleg kb. 440 000 példányra értékelik a világon élő apácaludak számát. A fajnak épp ezért nincs is SPEC-értékelése. Magyarországon alkalmi vendég déli vándorlása idején, szeptember - április között figyelhető meg. Hazánkban védett, eszmei értéke 10 000 forint. Állatkertekben gyakori, jól szaporítható faj. (Forrás: Wikipédia)