Ismertető szöveg: A kutyabenge (Frangula alnus, korábban Rhamnus frangula) a bengefélék családjának névadó faja. A kutyabenge csaknem egész Európa területén megtalálható. A kutyabenge tövistelen, 1-3 méter magas, lazán ágas cserje vagy bokorfa, sima kéreggel, csaknem vízszintesen elálló és ritkásan leveles ágakkal, melyek könnyen törnek. A kéreg fiatal korban zöld, később szürkésbarna, hosszú, keresztben álló szürkésfehér paraszemölcsökkel. A rügyek szőrösek, a rügypikkelyek hiányoznak. A levelek szórt állásúak, széles elliptikusak vagy fordított tojás alakúak, mintegy 2-7 centiméter hosszúak és 5 centiméter szélesek, olykor kisebbek. Csúcsuk röviden kihegyezett vagy levágott, szélük ép és gyengén hullámos, rajtuk a levél széle felé erősen előrehajló 7-9 érpár különösen szembetűnik. A kutyabenge napfényes lomberdőkben, nyirkos cserjésekben, folyóvizek mellett, lápokon fordul elő, a sík vidékektől a középhegységekig, nyirkos, mészben szegény vályogtalajokon. A növény virágai magányosak vagy csomókba tömörülnek. Hímnős virágait rovarok porozzák be. A virágzási ideje május-július között van. A bengekérget hashajtó és kolagóg (epehajtó) szerként használják fel. Huzamos fogyasztása nem ajánlott, mert mellékhatásként izgatja a beleket, és székrekedést is okozhat. A friss kéreg MÉRGEZŐ! hatású, csak egy esztendei szárítás után szabad felhasználni. (Forrás: Wikipédia)