Ismertető szöveg: Bartha Miklós függetlenségi párti politikus, publicista. A budapesti egyetemen végezte jogi tanulmányait. 1872-től vm.-i aljegyző Udvarhely vm.-ben, 1873-tól - megszakításokkal - haláláig függetlenségi párti országgyűlési képviselő. A szabadelvű párti kormányok heves nacionalista, antiszemita, lényegében konzervatív ellenzékének vezére. Élesen szemben állt a munkásmozgalommal. 1880-ban megindította Kolozsvárt az Ellenzék c. napilapot, amelynek 1895-ig felelős, attól kezdve főszerkesztője. 1880 őszén egy hírlapi cikke miatt két katonatiszt szobájában rátámadt és összevagdalta. Különösen élesen támadta a kormányt az egyházpolitikai javaslatok parlamenti tárgyalása idején. 1891-től a Magyar Hírlap, 1893-tól a Magyarország állandó vezércikkírója. 1893-ban ő indította meg a mozgalmat az EMKE (Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület) megalapítására. 1901-ben lemondott az Ugron-pártban viselt elnöki tisztéről és kilépve a pártból, Szederkényi csoportjához csatlakozott, majd 1904. nov.-ben belépett a Függetlenségi és 48-as pártba. 1898-ban a Petőfi Társaság tagjává választotta. Sovinizmusa, antiszemitizmusa szépirodalmi munkásságára is rányomta a bélyegét. 1925-ben nevét viselő, baloldali értelmiségiekből álló, eszmeileg és politikailag nem egységes irodalmi-politikai társaságot szerveztek, amely jobbszárnyával az 1930-as években a nacionalizmus, kis részében a fasizmus hirdetőjévé vált. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)