Képaláírás: Tinódi Sebestyén deák I. Ferdinánd királytól kapott armálisa. Bécs 1553 augusztus 25.
(Országos Levéltár.)

Ismertető szöveg: Az armális élén a címer helye üres, ami arra vall, hogy a szegény Sebestyén diák a címerfestésért járó kancellárisi taksát megfizetni nem tudta. Az oklevél egy erdélyi család levelesládájában maradt fenn, ahová valószínűleg házasság útján jutott. Némi vándorlás után az Ernst-féle történelmi gyűjteménybe s innen végül az Országos Levéltárába került. Kb. egyötödére kisebbítve közöljük. (Forrás: Császár Elemér: Vallásos és hősi irodalom)

Armálisnak nevezzük azokat az okleveleket, amelyek tartalmazzák a címer képét is, nemcsak a leírását. A kezdeti címeradományok még csak leírták a címert, de később már szinte kivétel nélkül csak címerrajzzal ellátott címeradományokra került sor. Magyarországon az első armálist 1405-ből való. Kezdetben az armálist nemesek kapták és a testületeknek kiállított címeres levelet is armálisnak nevezték. Csak fokozatosan, Mohács után alakult ki az a szokás, hogy a címeradomány nemesítéssel járt együtt. A Habsburg-korban lett általános. A nemesség- és címeradomány ekkoriban már birtokadomány és a vele járó nemesi kiváltságok nélkül történt, ezért az ilyen oklevéllel rendelkezőket armalistáknak is nevezték, gyakran erősen pejoratív felhanggal. (Forrás: Wikipédia)