Képaláírás: A magyar ember jellemzése a XVIII. századi felfogásában. 1730-40 között készült rézmetszet.
(Történelmi Képcsarnok.)

Ismertető szöveg: Hasonmásuk eredetije egy Engelbrecht Márton augusburgi rézmetsző és kiadónál 1730-40 között megjelent, az európai nemzeteket jellemző képsorozat egyik lapját mutatja be, kb. felére kisebbítve. E 41×37 cm méretű rézmetszetek mindegyike közepét jelképes ábrázolás foglalja el; a keretre az illető nép tulajdonságai vannak rövid mondatokban felírva. A magyarokról készült lap középső része III. Károlyt trónon ülve és szimbolikus alakokkal körülvéve ábrázolja; előtte a magyar papság és nemesség képviselői állnak. A magyar ember néha találó jellemzése az európai közfelfogást tükrözi vissza s értelmi fordításban így hangzik: A magyar hajlamai és természete a legrettentőbbek. Ábrázata kegyetlen. Öltözete tarka. Szeretik a pártütést. Lakóföldjük igen gazdag. Vallásgyakorlatukban közömbösek. Mindenben bővelkednek. Az állatok közül a farkashoz hasonlítanak. Szablyával halnak meg s így temetkeznek. Italban, ételben bővelkednek és pazarlók. Munka, művészet és hadviselés dolgában: fortélyosságra és külországi betörésekre testüket, lelküket felteszik. A közjó érdekében el lehet tőlük várni, hogy hívek legyenek a királyhoz, ne lázongjanak a törvény ellen s ha összegyülekeznek, győzzék meg egymást. Állapotuk változásai és fordulatai szerint hajdan rabló és kegyetlen húnok voltak, de már sokkal jobbak, mióta erkölcseik javulnak. Feleségeikkel akként bánnak, hogy soha nem keresik a durvát (vagy az idegent), hanem a szelídet és legkedvesebb nekik, ha engedelmes. Éghajlatuk és levegőjük jó és a természettől ízes. Az állatkörből a nyilas alá tartoznak. Idejüket henyéléssel töltik. Uruknak ismerik el a vendéget. Háborúbeli tulajdonságuk a zavargás. Betegségük, amelyben ágynak esnek, a hagymáz. Bűnük, hogy állhatatlanok. A tudományuk latin. Sajátságuk az elszántság (vakmerőség). Erkölcseik (szokásaik) nyersek.