Képaláírás: Részlet a tihanyi apátság alapítóleveléből.
(Pannonhalmi főapátság levéltára.)

Ismertető szöveg: I. Endre királynak a tihanyi apátság részére 1055-ben adott alapítólevele a legrégibb eredetiben fennmaradt teljeshitelű hazai oklevél és egyben a magyar nyelv egyik legkorábbi írásos emléke is, miután benne az oklevelet kiállító Miklós püspök a latin szöveget helyenként magyar szavakkal keverte. A magyar ragokon és képzőkön kívül 58 magyar szó, nagyobbára helynév van benne. E nevezetes nyelvemlékből a 18-40. sort mutatjuk be kb. felére kisebbített, de jól olvasható hasonmásban. Az itt látható rész első sorai a rövidítések feloldásával így hangzanak: (Rursus est) locus [per]timens ad p[re]fata[m] eccl[esi]am, qui incipsit ab aode[m] lacu bolatin, cuius e[st] uocabulu[m] koku zarma, tendens usq[ue] ad magna[m] via[m], que dirigitur in keuris tue, et inde iteru[m] usq[ue] ad ia[m] sepe p[re]nominatu[m] lacu[m]. Quecu[n]q[ue] aut[em] continent[ur] infra hec, siue insule, seu feno habiles t[er]re, seu prate p[ro]cul dubio ei[us]dem sunt eccl[esi]e, p[re]ter hec serui eccl[esi]e illius cu[m] t[er]a et cu[m] piscationib[us] quam prius cu[m] ceteros P[o]p[u]lis possidebant, ibide[m] p[er] tinent... Az itt előforduló két magyar kifejezés: kokuzarma és keuris tue közül az elsőben a törökös Koku személynevet, a szárma fedelet, talán gunyhót jelent (szárnyék), együtt tehát Koku gunyhójának, házának értelmezhetnők. A második, köristőve jelentésben, nem szorul magyarázatra.