Képaláírás: A Mária-siralom.
(Louvain-i egyetemi könyvtár.)

Ismertető szöveg: ...a XIII-XIV. század fordulójáról ... egy olyan alkotás is fennmaradt számunkra, mely kétségtelen bizonysága annak, hogy a magyar középkor magyar irodalma tényleg állott olyan fokon, hogy miatta az egykorúaknak vagy a későbbi utódoknak szégyenkezniök nem kell. Ez az alkotás a másfél évtizeddel ezelőtt, sajátságos körülmények közt felfedezett magyar Mária-siralom, minden valószínűség szerint az Árpádkor végéről vagy az Anjou-kor legelejéről való és így időrendben megelőzi a Gyulafehérvári glosszákat és a Königsbergi töredéket, műfajilag és belső értékét tekintve pedig a középkori magyar irodalom legmagasabb pontját jelenti: utolsó fázisát annak a nagy átalakulásnak, melyen a messzi keletről, Góg és Magóg szomszédságából kijött nomád magyarság általment és bizonyságát annak a szellemi kapcsolatnak, mely a Kelet egykori vad gyermekét a Nyugat nagy érzelmi műveltségéhez fűzte. Ilyen szempontból szinte alig bír jelentőséggel, hogy ennek az emlékünknek is volt latin előképe - a francia Geoflroi de Breteuil (Godefridus de Sancto Victore, † 1196) több változatban is fennmaradt Planctus-a - a magyar alkotás annyira új és annyira más, hogy nyugodtan önállónak mondható. Mégis legyen szabad - épp a fentiek bizonyítására - a latin eredetiből is néhány sort bemutatni, mely egyébként magában a siralmat fenntartó kódexben is megtalálható: "Szűz Máriának, az Úr anyjának siralma" megjelöléssel, melyre "a kereszten függő egyetlen fia" látásán fakadt:

Planctus ante nescia,
Planctu lassor anxia
Crucior dolore;
Orbat orbem radio
Me iudea filio
Gaudio dulcore.

Fili dulcor unice,
Singulare gaudium,
Matrem flentem respice
Conferens solacium...

Az ennek megfelelő magyar sorok - ma, több mint hat évszázad után is megragadó poézis - mind tartalmilag, mind szerkezetileg teljesen újak:

Volék sirolm-tudotlon:
sirolmol sepedek;
búol oszuk, epedek.

Választ világumtul,
zsidó fiodumtul,
ézes ürümemtül.

Ó én ézes urodum,
egygyen egy fiodum!
Siró anyát teküncsed,
búabelől kinyúhhad.

[Valék siralom-tudatlan:
siralommal süppedek,
búval, aszok, epedek.

Választ világomtól,
zsidó fiacskámtól,
édes örömemtől.

Óh én édes uracskám,
egyetlen egy fiacskám!
Síró anyát tekintsed.
bújából kinyújtsad.]

A későbbi sorokban mintha a régi finnugor költészet alliteraciói és szóismétlései támadnának föl, hogy segítségére legyenek - az új hit új eszményeinek:

Világ világa,
virágnak virága,
keserüen kinzatul,
vos szegekkel veretül.

[Világ világa,
virágnak virága,
keserűen kínzatol,
vas szegekkel veretel.]

[MÁRIA-SIRALOM] S a befejezés az eredetiben:

Nato, queso, parcite,
Matrem crucifigite
Aut in crucis stipite
Me simul affligite,
Male solus moritur.

S a magyar költő műve:

Kegyügygyetük fiomnok,
ne légy kegyülm mogomnak!
Ovogy halál kináal,
anyát ézes fiáal,
egyembelü üljétek!

[Kegyelmezzetek fiamnak,
ne legyen kegyelem magamnak!
Avagy halál kínjával,
anyát édes fiával,
egyetemben öljétek!]

(Szerző átírásai)