Képaláírás: Faludi Ferencz. Toldi Ferencz: "Faludi Ferencz élete és munkája" czimlapjáról.

Ismertető szöveg: Faludi Ferenc jezsuita szerzetes, író, költő, műfordító. Németújvárott született nemes szülőktől; tanulmányait a retorikáig Sopronban végezte s 16 éves korában a jezsuita-rendbe lépett. Bécsben a Szent Anna nevű kolostorban két évi próbaidőt töltött el; azután Grazba küldeték, ahol a bölcseletet három évig hallgatta. Visszatérve Bécsbe 1725-től 1729-ig a humaniorákat, 1730-ban pedig a mértant adta elő; majd a hittudományi szakra lépett, s 1734-ben áldozópappá szentelték. Papi hivatalát Budán a Vizivárosban kezdette meg mint német hitszónok. Miután a következő évben a rend szabályai szerint a harmadik próbaidőt is eltöltötte Besztercebányán, szerzetesi hivatottságának legfényesebb bizonyítványával ujra Bécsbe küldték, ahol az 1736-37-ben a Pázmaneum növendékeinek lelkésze és az egyetemen mint a katolikus erkölcstan tanítója működött. 1737-től 1740-ig Grazban a bölcseletet, 1740-től 1741-ig Linzben a mértant adta elő, Bacsányi és Révai szerint a hittudományt is. Innét még a tanév befejezése előtt Rómába küldték a Szent Péter templomba magyar gyóntatónak. Mivel hivatala nem sok időt vett igénybe, elég alkalma volt az olasz művészet remekein izlését fejleszteni s az olasz és francia irodalommal megbarátkozni. A távollét hazájától nemes keblében a haza szeretetét még erősebb lángra lobbantotta s arra az elhatározásra bírta, hogy nemzete elhanyagolt nyelvét fejlessze s alásüllyedt irodalmát tőle telhetőleg emelje s gazdagítsa. Üres óráit fordítgatásokkal és versírással töltötte. Rómából öt évi távollét után a rend kormánya visszahívta, egy évig (1746-47.) a nagyszombati egyetemen a Szentírás magyarázója volt. A következő évben az akkor felállított bécsi Theresianum első aligazgatójává nevezték ki; ezen hivatala mellett a római és német törvény történetét is előadta. Ezen új tantárgy minden idejét igénybe vette, így írói tevékenysége újból szünetelt. Azután igazgatói hivatalokat ruháztak reá; igy 1748-től 1751-ig a jézsuiták nagyszombati könyvnyomdáját, másik három évig (1751-54.) a rend kőszegi házát, ugyancsak háromig (1754-57.) a kőszegi kollégiumot és kettőig (1757-59.) a pécsi házat igazgatta, mig végre sokoldalú működés és vándorlás után ismét nyugalmasabb állást nyert, amennyiben 1759-ben a jezsuiták pozsonyi könyvtárának igazgatója lett. Tizennégy évig működött itt, amikor Ganganelli brevéje (1773. július 21.) a jezsuita rendet eltörölte. Ez mély fájdalommal hatott reá s visszavonult Rohoncra (Vas megye) a Batthyányiak birtokára, a parancsolt nyugalmat leélni, hol csendes háborítatlan munkássága közepette érte utól a halál. 1779. december 17-én vérhányás lepte meg, mire másnap reggel szélütés következett, mely még aznap véget vetett életének. (Forrás: Wikipédia)