Képaláírás: Szentendre, Új köztemető: 5-2

Ismertető szöveg: Bánovszky Miklós festőművész, a Szentendrei Festők Társaságának és a szentendrei művésztelepnek egyik alapító tagja. Csemitzky Tihamér müncheni magániskolájában tanult, majd 1915-ben beiratkozott a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, a frontszolgálat megszakította tanulmányait, 1918-tól tudta újra folytatni, ezúttal Réti István volt a mestere. 1918 nyarán a nagybányai művésztelepen is megfordult, mégis az 1920-as évektől a nyugalmasabb Szentendrét választotta alkotói műhelye színterének. Ott művésztársaival kolóniát alkotott, részt vett a Szentendrei Festők Társaságának és a szentendrei művésztelep megalapításában. 1927-ben a kőszegi művésztelepen is alkotott, 1930-ban Balaton-ösztöndíjat nyert. Portrékat, aktokat, tájképeket festett plein air szellemben, majd az 1930-as években megérintette a Római iskola neoklasszicista stílustörekvése. Az 1940-es évek végétől életképeket, utcarészleteket festett. Alkotásait a szentendrei művészek csoportos kiállításain szerepeltette. Külföldön 1983-ban mutatták be képeit Athénban és Ankarában a Szentendrei festők c. csoportos kiállításokon. Műveinek gyűjteményes kiállítását 1985-ben rendezték meg a Szentendrei Képtárban, újabb gyűjteményes kiállítása 1994. május 1-8 közt volt a szentendrei Műhely Galériában. (Forrás: Wikipédia)